Oszd meg, hogy segíthess!

 

Nem tudom, hogy hány éves lehettem és azt sem, hogy mikor kezdtem el észrevenni, hogy mi folyik otthon. De tisztán emlékszem mindenre azóta is. Van egy nővérem, aki 4 évvel idősebb nálam. Én akkor lehettem 9-10 éves. Feltűnt, hogy a nővérem az apámmal sokszor bezárkózik a szobába, mintha tévéznének vagy aludnának, amíg én a másik szobában játszok és anyukám dolgozik.

Gyanúsak volt, hogy amikor átmentem a szobába hozzájuk vagy csak kimentem wcre mintha szét ugrottak volna. Direkt mikor kimentem tőlük a szobából nem hajtottam be az ajtót hanem úgy hagytam, de mindig be lett hajtva és amikor a nővérem kijött a szobából rendszeresen piros volt az arca. Ez nem mehetett sokáig, direkt hangosan lépkedtem a lépcsőn fel és le, de mindig mozgolódás volt. Egyik nap bátorságot vettem magamon először bementem a szobába(persze zajt csapva) és amikor kimentem nem hajtottam be az ajtót, azután olyan halkan amennyire csak tudtam átosontam, hogy be lessek, hogy mi folyik ott. Egymás mellett feküdtek és apám "ott" simogatta a nővéremet. Sejtettem, hogy van valami, de amit láttam szó szerint sokkolt. Átszaladtam a szobámba és elkezdtem sírni.

Alig vártam, hogy anya hazajöjjön. Amint hazaért erőt vettem magamon és elmondtam, hogy mit láttam. Anya teljesen kiakadt. Azt nem tudom, hogy mit beszélt apámmal, de azt hallottam, hogy a nővéremnek azt mondta, hogy nem szeretné hogy olyan dolgok történjenek aminek nem kéne.(nővérem lesütött fejjel hallgatta és csak annyit mondott hogy rendben) Én végig zokogtam. Később anya behívott a szobába, hogy ők ketten beszélni szeretnének velem. Természetesen azt mondták, hogy rosszul láttam, mert ők aludtak és ne mondjam el ezt senkinek.(megígértették velem) Talán ez volt az a pont, hogy a nővéremmel a kapcsolatom teljesen tönkrement.(haragudtam rá) Onnantól kezdve rendszeresen bepisiltem éjszaka(kb. 3 évig), amit annyira szégyelltem, hogy mai napig nem tud róla senki.

Féltem apámmal kettesben maradni, de pár napra rá mikor én a suliból rég hazaértem, hazajött a munkából. Megkérdezte tőlem, hogy miért mondtam ezt. Annyit feleltem csak, hogy mert azt hittem, hogy azt láttam, biztos rosszul láttam. Azóta senkivel nem beszéltem erről, mintha meg sem történt volna.(Bocsánatot is kértem) Néha azt hiszem, hogy tényleg nem is történt semmi, hanem csak az agyam szüleménye. De amikor eszembe jut, hogy pár évvel később a számítógépen a böngészési előzményekben olyan felnőtt tartalmat találtam ami tinikről szól, akkor nagyon elgondolkozok.

Természetesen a család együtt maradt, és azután megszűntek ezek a furcsa viselkedések. Mindenki úgy tesz mintha mi sem történt volna. Próbálom én is elfelejteni mintha nem is lett volna(ennek már 12 éve), de nagyon sokszor eszembe és azon agyalok, hogy vajon tényleg megtörtént vagy csak túl élénk volt a fantáziám? A családi körülményeink mindig jók voltak, sőt egyre jobbak. De ezután nem tanultam, cigiztem 12 éves koromtól, amit már sikerült 2 éve letennem. A szüleimmel a kapcsolatom jó, szeretem őket és mindent megtesznek értem és a nőveremért is.

Go to top