Oszd meg, hogy segíthess!

 

Mese egy kislányról, akit cserbenhagytak
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy icipici kislány, még alig volt magasabb a kád pereménél. Egyszer a kislányhoz bement a fürdőszobába egy bácsi, aki gonosz dolgot csinált, bedugta a törölközőt oda a kislánynak, ahova nem szabad, és a bácsi nevetett. A kislány össze volt zavarodva, rossz volt neki, próbált megszabadulni a törölközőtől, de a bácsi csak nevetett.

A kislány aztán nagyobb lett, majd felnőtt, és néha váratlanul meglátta maga előtt ezt a képet, a szenvedő kislányt, de nem értette, hogy lehet az, hogy ő a kislány, mégis kívülről látja magát.

Aztán a felnőttnek egyre furcsább dolgok jutottak eszébe a kislányról: a bácsi mindig akkor ment be a fürdőszobába, amikor a kislány fürdött, leselkedett utána akkor is, amikor már nagylány lett. A bácsi sokszor mondott olyan szavakat, amiket a kislánynak nem volt szabad mások előtt mondania. A kislány nem értette a szavakat, de nagyon félt, ha ezeket hallotta. Amikor már nagylány lett, akkor rájött, hogy ezek csúnya szavak, káromkodások. A bácsi becenevet is adott a kislány egyik testrészének, amire a bugyit húzzuk, és mindig nagyon nevetett, ha ezt a becenevet kimondta. És sokszor mondta… Meg azt is, hogy jól meg kell mosni ezt a testrészt, és közben nevetett. A kislány még felnőttként is rettenetesen szégyellte ezt a nevet, ki se merte mondani mások előtt, mert belepirult, azt hitte, ez egy bűnös szó, egy titok.

Amikor a kislány nagyobb lett, a bácsi még más dolgokat is csinált: olyan megjegyzéseket tett a nagylány testére, amiket egy felnőtt nőre szoktak; néha ölébe vette a kislányt és szenvedő arcot vágott, hogy ettől neki fáj ott. A kislány nem szerette a reggeleket, amikor a bácsi álmából keltegette őt, mert simogatta a kislányt ott, akinek ez rossz volt. Sokszor már felébredt, tudta, hogy a bácsi jönni fog simogatni, de nem mert szólni, hogy nem akarja, csak feküdt tovább, mintha aludna, és belül majd szétvetette a düh. A kislány meg szörnyű kislány lett, mindig valami baja volt. Nőgyógyászhoz vitték, mert folyton fogta magát, hogy fáj neki… A felnőttek meg rászóltak, hogy nem szabad fogdosnia magát ott. A kislány nem tudott rendesen játszani a többi gyerekkel, ágyba akart bújni a fiúkkal. Elaludni sem tudott egyedül, mert rettegett a szörnyektől. Akkor még nem tudta, hogy a szörnyek valójában a felnőttek. A kislánynak pedig nagyon nehéz volt egyedül, mert egyszerre kellett szeretni a szörnyeket és félni tőlük. A kislány nagyon szerette a Kis Herceg meséjét, mert azt gondolta magáról, ő is másik bolygóról jött. És folyton csak királylányokat rajzolt, mert csúnyának és mocskosnak érezte magát, úgy szeretett volna királylány lenni.

Egy néni gyakran mondta a kislányból lett nagylányra, hogy egy ribanc, hogy undorító, meg azt, hogy úgy viselkedik, mintha pedofil lenne a bácsi, a nagylány meg nem értette, hiszen rá sem mert nézni a fiúkra, a pedofil szótól meg halálra rémült. Aztán a kislányból lett felnőtt talált egy fényképet a bácsiról meg magáról, és a képen rajta van, ahogy a bácsi fogja a kislány cicijét… Hát ez a kislány meséje, akivel felnőtt korában megint szörnyű-szörnyű dolgok történtek. Akkor is bántotta egy bácsi, egy másik, akinek az lett volna a dolga, hogy segítsen a kislányból lett nagylánynak. De addigra a kislányból szép nagylány lett, táncolt, énekelt, szavalt, és a bácsinak megtetszett a nagylány. Nem segíteni akart neki, hanem mást… Összetörte a nagylány szívét, aki nem táncolt és nem énekelt soha többé. De a verseket továbbra is nagyon szerette.

Most a kislányból lett felnőtt minden héten beszélget egy nénivel, aki elhiszi, amit a kislányból lett felnőtt mond. És segít a kislányból lett felnőttnek elhinni, hogy nem ő a szörny, nem ő a gonosz, hanem azok, akik bántották. Csakhogy a felnőttből sokszor előbújik a kislány is meg a nagylány is, és azt mondják a felnőttnek, hogy hazudik, hogy gonoszkodik, mert nem bántotta őket senki. A mesének még nincs vége, és senki nem tudja, hogyan fog végződni. A kislányból lett felnőtt nem tudja, hogy boldogan fog-e élni, amíg meg nem hal, vagy örökös félelemben, hogy megint cserbenhagyják…

Go to top