Oszd meg, hogy segíthess!

 

Az én történeteimet majd később, mert azt hiszem, hogy sikerült, feldolgoznom, sőt biztosan, különben nem tudtam volna segíteni az unokámnak, illetve nem sikerült volna laikusként megnyitni más gyerekeket, s így közvetve a hopzzátartozókat is arra, hogy tegyenek lépéseket.

Amit azonban nagyon nagy keserűséggel kellett tudomásul vennem, az nem más, mint a hivatalos szervek egyike-másikának a teljes hozzá nem értése, a hanyagsága, bizonyos esetekben pedig valamiféle "összejátszás", illetve a tények birtokában sem történő intézkedések elmaradása erre engedtek következtetni. Ezek a tapasztalatok arra a következtetésre juttattak, hogy az én unokámnak szerencséje volt hiszen az őt körülvevő emberek a lehető legjobban reagáltak és sikerült nekik (nekünk) megvédeni a legrosszabbtól.

Amennyiben azonban a rendőrség, bíróság, némely pszichológus, gyámhatóság egyes munkatársai lettek volna az egyedüliek, akkor már csak arról tudnék beszámolni, hogy milyen iszonyatba került az unokám. Mindehhez hozzátartozik az általános ismerethiány, barátok, iskolázott emberek, tehát mindazoknak, akiknek elsőként kéne észrevenni a legapróbb jeleket, teljesen tájékozatlanok voltak, így nem is tudtak volna hogy valóban hatékonyanellépni a veszélyek ellen.

Én most egyetlen mondatot idéznék az egyik rendőr jegyzőkönyvéből, mindazok után, hogy az addigi vizsgálatok mindegyike a számára is világossá tette, hogy történt abúzálás, de szerinte "mivel csak kéthetente van láthatás, csak kéthetente történik abúzus, tehát ez nem hathat ki a gyermek egész életére, ezért lezárja a nyomozást és nem terjeszti fel az ügyészségre".

Még idézhetnék ehhez hasonló színvonalú bírói megszólalást is, de gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki hasonló"bölcsességekről"l tudna beszámolni. Csak szorongással és félelemmel tudok azokra a gyerekekre gondnolni, akik az én unokámnak adott segítség töredékét sem tudják megkapni.

PS. A történet minden dokumentumát megmutatom, és egyébként az elképzeléseimben az is szerepel, hogy mindent meg is írok (akár könyvben is), de még várjuk a lassan hatodik éve tartó őrületnek.

Go to top