Oszd meg, hogy segíthess!

 

A legrosszabb nem emlékezni. Nem mondom,hogy szerencsésebb az,aki emlékszik bármire is,de erre nem emlékezni,egyszerűen felemésztő. Tudod,hogy történt valami, érzed,hogy voltak dolgok,ám már kicsit sem tudod,hogy akkor mik. Nem emlékszem hány éves koromban kezdődött. Az egyik unokatesómnál tanultunk épp görkorcsolyázni.

Hatalmas volt a lábamra a korcsolya,de annyira élveztem gördülni rajta. Talán itt kezdődhetett,hogy a bátyja elkezdett fogdosni. Lent is a bugyimnál és csókolgatni,ezzel arra kényszerítve,hogy élvezzem is azt. Nem lehettem több 5-6 évesnél. Fogalmam sem volt mi is történik velem. Azután amikor nálunk volt,mindig elkapott, vagy ha én mentem a tesójához, valahogy mindig ..ott volt. Egyszer elhúzott a wc-ig és mondta h kapjam be neki…kicsi voltam. Ráztam a fejemet,hogy nem fogom. Aztán mondta h akkor csak fogjam meg. Megfogatta velem, én meg elfordultam mert tudtam,hogy nem olyan dolog ez amit csinálhatnék.

A legrosszabb,hogy nem tudom miért nem tiltakoztam, vagy próbáltam onnan elmenni. Talán mert egyszerűen nem ismertem,hogy ez mi. Volt,hogy lovagoltatott. Annyira emlékszem,hogy nem volt jó érzés. Meg amikor kirángatott a kertbe és puszilgatott,meg fogdosott és nem tudtam elmenni tőle. Belenyúlt a bugyimba, végigsimított rajtam, volt hogy lehúzta a gatyáját és az ölébe tett és folytatta ezeket. Majd egyszer a szüleim észrevették…nem tudom,hogyan és kérdezték mit csinál én meg elmondtam, aztán a nagyszüleimnek is elmondták. A nagyanyám még meg is vádolt,hogy én vagyok a hibás, kellettem magam. Emlékszem, hamarabb is lekurvázott már. Hogy lehetne egy 8-9 éves gyerek kurva? Akkor emlékszem elrohantam,amikor nem hitt nekem, a szüleim megvédtek,de nem történt semmi. Nem ültek le velem megbeszélni,hogy kislányom ez nem a normális dolog volt. Aztán beszélt vele valaki, és mikor ott voltam náluk odajött és mondta,hogy „ már nem csinálhatjuk ezt ,de adj egy búcsúcsókot ’ ….. NEM ÉRTEM MIÉRT NEM TETTEM SEMMIT……………Igy maradtam egyedül a dolgokkal a fejemben amiket még nem értettem és még nem is gondolkoztam rajtuk.

Majd jött a másik unokabátyám. Ő is az ölébe ültetett, meg sokszor rá kellett ülnöm és szintén mozgott alattam. Kivette a péniszét, és mutogatta, vagy csak letepert és lenyomott, a kezeimet oldalra és azt akarta h tetszenek a dolgok. Majd benyúlt alám és próbált megujjazni, és mondtam neki h fáj,de kicsit sem érdekelte. Csak folytatta. Sírtam, könyörögtem,de láttam nem tudok semmit tenni. Nagyon sokszor megtörtént ez. Egyre többet ütöttem,de sokkal erősebb volt nálam mindig is,megszorította kezeimet és elég volt. Azt mondta,hogy úgysem hinnének nekem, és elhittem,hiszen először se hittek. Nem tudom,hogy bírtam el ezeket. Egy idő után már csak a falat néztem, vagy oldalt valamit, és arra gondoltam,hogy ez nincs így, meg se történik. Próbáltam nem ott lenni. Egyszer aztán abbahagyta. 16 lehettem.

Évekig nem is értettem mi ez, mi történik és mit kellene éreznem. Sokáig ugy hittem,hogy ha megjön az első menstruációm az azt jelenti,hogy terhes vagyok. Féltem ettől,aztán meg megtudtam,hogy az nem azt jelenti. Egyedül, csendben tartogattam a dolgokat. Sikerült elnyomnom nagyon mélyre ezt, majd valahogy egyszer csak 17-18 éves koromban feltört és szép lassan mindenre emlékeztem. A képek, illatok,hangok,szavak mélyes belevoltak vésve a fejembe és a szívembe. Mindig éreztem,hogy valami nem oké, amiért gyakran vagyok szomorú és már nem tudtam csak a tinédzserkor számlájára írni. Nem tudtam,mit kell csinálni ezzel a helyzettel. Ma 22 vagyok és egy normális párkapcsolatom nem volt még, nem engedtem senkit magamhoz közel. Néha azt érzem hülye mód,hogy fogy az időm.

Go to top