Oszd meg, hogy segíthess!

 

Az én történetem 6-7 éves koromban kezdődött, pontosan nem emlékszem. Az anyukám apukája molesztált. Három lányunokája közül én voltam a legkisebb, a középső lány pedig a kedvence. Egyik alkalommal, amikor a nagymamáméknál voltam, arra kért a mamám, hogy vigyek egy pohár sört a szerelőhelységben dolgozó tatámnak.

Bevittem neki az italt és már mentem volna ki az ajtón, amikor egy szó nélkül erősen visszarántott, szorosan magához, a száját a számhoz tette és átdugta a nyelvét. Nem tudtam, hogy mi történik velem, nem védekeztem, megdermedtem a rémülettől és az undortól. Ezután elengedett, nem mondott semmit.

A következő alkalommal a szüleim programja miatt a nagymamámék vigyáztam rám és a bátyámra, ott kellett aludnunk. Este, fürdés után a mamámhoz igyekeztem a konyhába, amikor szólt a tatám, hogy feküdjek be mellé az ágyba. Sajnos szót fogadtam. Az ölébe furakodtam. Ekkor benyúlt a pizsamanadrágomba és haladt a keze a lábam közé. Ismét ledermedtem, nem szóltam egy szót sem, nem tiltakoztam. Szerencsére a mamám elkezdett hívni engem a konyhába, hogy menjek, mert elkészült a vacsora. Ettől nagyon megijedt a tatám, mert azonnal kihúzta a kezét a nadrágomból én pedig ott hagytam.

Volt egy kedvenc játéka is, amit nagyon utáltam, ezt rokonok előtt is gyakran csinálta. Elkapta a lány unokáit és erősen magához szorította, majd elengedte. Ebből már próbáltam szabadulni, de ő erősebb volt, csak akkor mehettem tovább, ha elengedett. Azóta sem tudom elviselni, ha megölelnek, vagy ha korlátoznak a mozgásban.

Amikor kicsit nagyobb lettem és rájöttem, hogy ami velem történt az nem normális, akkor elkezdtem kerülni. A családi összejövetelek rémálommá váltak. Látni azt a színjátékot, amit a tatám folytatott és aminek én is a részese voltam. Csak én tudtam, hogy milyen "ember" is igazából. Úgy éreztem, hogy nem hinnének nekem, mert nem volt bizonyítékom az emlékeimen kívül. Ezért hosszú évekig hallgattam és védve magam igyekeztem őt levegőnek nézni. Ha kérdezett egy mondattal leráztam. Családi összejövetelek végén nem mentem oda hozzá búcsúpuszit adni. A mamám sokszor észrevette ezt és odaküldött hozzá, meg kellett puszilnom, de én akkor is csak az arcomat tartottam oda, közben belül dübörgött a mérhetetlen gyűlölet.

A történtekről 25 évesen beszéltem a szüleimnek, mert a bátyámék kisbabát vártak és tudtam, hogy a gyermek védelme mindennél fontosabb. Anyukám nem hitt nekem. Ami ennél is sokkolóbb volt számomra, hogy az apukám egyáltalán nem lepődött meg, érezte, hogy pedofil hajlamai vannak a tatának. Gyanakodott, mégis odaengedte a közelembe. A mamámnak is elmondtam. A fájdalmam csak erősítette, mikor megtudtam, hogy ő is gyanakodott a tatára, de ő a kedvenc lányunokát féltette. Többen gyanakodtak a családban, mégis áldozattá váltam.

Apukámék szembesítették tatát a tettével. Hosszú tiltakozás után mindent bevallott. Végre vége lett a színjátéknak, nem kellett látnom többé. Pár év múlva meghalt, de amit okozott bennem, még mindig itt van, küzdök vele. Köszönöm, hogy elolvastátok.

Go to top