Oszd meg, hogy segíthess!

 

Körülbelül négy és hat év körül lehettem, amikor a nagybátyámnak kedve támadt rám.  Az emlékezetemben nincs kezdet, nincs idő és nincsenek hangok, csak képek, amik bevillannak. Nem tudom mennyi idő múlva láttam egy nővel csókolózni és belém hasított egy érzés, hogy nem helyes, ami történt………  a megcsalás érzésre jól emlékszem, annyira fájt…………………

13-14 éves koromban elmondtam anyámnak, hogy rossz dolgot csinált velem a nagybátyám kis koromban. Anyám elvitt nőgyógyászhoz és nyugodttan hátradőlt, mert szűz voltam. Nem kaptam segítséget tőle.

 Később újra segítséget kértem, elmondtam a férjemnek, aki azt mondta, hogy ne beszéljünk erről, mert undorodni fog tőlem.

„Normálisan” éltem, van egy szuper fiam, viszonylag hamar anya lettem, és ez nekem elég volt, a férjemnek nem. Elváltunk……………

Hamar új kapcsolatom lett, ami azóta is tart. Közben dolgoztam, tanultam, neveltem a gyerekem és beletemettem magam mindenbe, amibe csak lehetett: munka, gyerek, sport, tanulás, családtagjaim gondjai.  Jó időszak volt, nem gondoltam semmire, tökéletesen eltemettem ami történt velem.

Csakhogy „hirtelen” idegösszeomlást kaptam…………… a semmiből. Kórház, orvosok……

Most gyógyszer nélkül nézek szembe azzal, ami gyerekkoromban történt, egy pszichológus nő segítségével közel egy éve. Pokolian nehéz, de tudom, hogy egyedül nem tudok megbirokozni a gyermekkoromban történtekkel és nem tudok többé nem tudomást venni erről az undorról, az eltemetéses módszer már nem működik sajnos……………………………….most már beszélnem kell!!!!!!!!!

Go to top