Oszd meg, hogy segíthess!

 

Nem is tudom, hogyan kezdjek neki, de megpróbálok írni nektek az én történetemről.Igazából nem emlékszem egy csomó jelentre, nagyon kicsi voltam és sebezhető, de ezek az emlékképek beleégtek a fejembe. Nem tudtam miről van szó csak tudtam hogy én nem akarom, de hiába volt minden mert gyenge voltam és ezt kihasználták. Első gyermek voltam a családba, szüleim fiatalok voltak 19 évesek mikor én világra jöttem.

Másfél év elteltével megszületett az egyik húgom majd rá két évre a második húgom is megszületett. Mindig sokan voltunk otthon és mindig volt valamit csinálni. 5-6 éves voltam mikor édesanyám féltestvére (bátyja) hozzánk költözött, ő ekkor körülbelül 30 éves volt. Kapott egy szobát nálunk ahol berendezkedett. Egy ideig még minden rendben ment, de aztán hirtelen minden megváltozott. Az esti fürdéseknél (még anya fürdetett) ránk-ránk nyitott és beszélgetett anyával, ez engem nem zavart mert csak beszélgettek, de egy idő után már már közelebb is jött felém. Egyik nap a homokozóba játszottam mikor oda jött hogy ő majd játszik velem. Anyáék bent voltak a lakásba takarítottak. A homokozóba először még tényleg csak játszottunk, de egy kis idő múlva már azt mondta mutat egy másik játékot de ahhoz le kell tolnom a nadrágom és engednem hogy a bugyimba matasson. Nem akartam engedni elakartam menni. De akkor megragadott és szorítani kezdett egy pár másodpercig tudtam sikítani de senki nem hallott meg, utána befogta a számat és hiába rúgkapáltam gyenge voltam.

Az első alkalommal ha lehet így mondani "csak" az ujját használta és próbált csókolni de mivel sikítani próbáltam így inkább befogta újra. Mikor végzet közölte velem, hogy ha bárkinek is beszélek erről a dologról akkor nagyon nagy bajba leszek, bántani fog engem is meg a testvéreimet is. Ezzel a tudattal én nem mertem beszélni senkinek se a történtekről. Szégyelltem azt ami történt. Másnap a mikor jöttem le a lépcsőről elkapott és bevitt a szobájába próbáltam ellen állni de nem ment. Anya a két kicsivel volt én meg rá voltam bízva hogy vigyázzon rám. Persze ezért nem okolom anyut mert nem tudhatta hogy mit csinál éppen velem a bátyja. Beráncigált a szobába, leszorított az ágyra, rám feküdt hiába próbáltam menekülni nem tudtam, csak sírtam és tűrtem. Először az ujját dugta a nemi szervembe majd elővette sajátját és azt próbálta belém nyomni, emlékszem hogy nagyon fájt, és nagyon sírtam, nem tudtam mit mért csinál csak azt tudtam hogy nem akartam és menekülni akartam el tőle messze. Miután végzett hagyott elrohanni, de közölte velem újra, hogy ha bárkinek is beszélek róla, nagyon megbánom. Elfutottam elbújtam és csak sírtam. Ez hetekig így ment, volt hogy a medencében vagy csak az udvaron, elkapott és nem eresztett.

Mikor láttam hogy a nagyobbik húgomhoz is elkezdett közeledni, na azaz érzés nagyon rossz volt, nem akartam hogy ő is átélje ezt, tudtam hogy cselekednem kell, vele nem teheti meg. Így oda mentem anyához, lesz ami lesz, ha tényleg bántani fog, az se számít de reménykedtem hogy anyáék letudják állítani ezt. Elmondtam anyának hogy miket csinált velem a bátyja. Annyira emlékszem, hogy nagyon nagy balhé volt, anya elmondta apámnak, aki puskával rohant utána, de senki se találta sehol, eltűnt. Ezek után nem beszéltünk erről az esetről, próbáltuk elfelejteni.Az eset után nem voltam az a nyitott és beszédes kislány. Mindig a sarokba csendbe megbújtam óvodába és iskolába is. Sok idő múlva kiderült hogy Ausztriába költözött és ott lett egy felesége meg egy nevelt fia, csak remélni tudom, hogy a kisfiúnak nincsenek és nem is lesznek ilyen élményei. Most már tudom hogy ha az első közeledésénél már szóltam volna, akkor nem következik be, de kis gyerek voltam és hittem a szavának.

Go to top