"8 éves voltam, aznap volt az utolsó napom gyerekként" – szexuális abúzus gyerekkorban

Forrás: Thinkstock -
erőszak család szülők szexuális bántalmazás bántalmazás
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
„1982-ben, egy nyári napon megváltozott az életem. 9 éves voltam akkor, de soha többé nem voltam gyermek. Az apám korábban 'csak' vert (4-5 éves koromtól vannak erre vonatkozó emlékeim), ám akkortól kezdve mást is akart. 18 éves koromig heti több alkalommal használt, vert, testileg-lelkileg gyötört, kénye-kedve szerint. Az anyám csendes szemlélőként hagyta ezt.” – olvasható egy szomorú történet kezdete az Anoni Mara Társaság beszeljrola.hu oldalán, ami azért jött létre, hogy megtörje a csendet és nyíltan beszéljen a gyerekkori szexuális abúzusról.

Magyarországon minden 10. gyermek válik áldozattá, ami egy igen riasztó adat. „Gyermekkori szexuális abúzusról akkor beszélünk, ha a gyermeket egy felnőtt, nála idősebb személy a hatalmával visszaélve szexuális tevékenységbe von be. Ez jelenthet szexuális felhangú megjegyzést, egy pornográf tartalmú film közös megtekintését, valamilyen fokú testi érintkezést is.” – magyarázza Víg Sára pszichológus, majd folytatja: „A felnőttek ritkán alkalmaznak agresszív erőszakot, inkább felnőtt szerepükből fakadó erőfölényüket fitogtatva veszik rá az áldozatot az úgymond együttműködésre.” Az esetek többsége sajnos sosem derül ki, a megfélemlített gyerekek nem mernek segítséget kérni. Az elkövető ugyanis gyakran közeli hozzátartozó (apa, nevelőapa, nagybácsi, unokatestvér stb.) vagy közeli ismerős (például szomszéd, családi jó barát), akiben a gyermek megbízik. Mivel a felnőttnek hatalma van a gyermek felett, beleegyezésről akkor sem lehet beszélni, ha a gyermek nem fizikai kényszer alatt cselekszik. Az áldozat naivitásával és kiszolgáltatottságával él vissza egy nála idősebb (nem mindig nagykorú), nagyobb tudással rendelkező elkövető. Innen ered a gyermekkori szexuális abúzus komplexitása: a gyermek úgy érzi, hogy beleegyezett a történtekbe, ezért cinkosnak érzi magát, és bűntudat gyötri. A bűntudat akkor is megmarad, amikor az áldozat már – legalábbis időben – eltávolodott a történtektől.

Forrás: Thinkstock

A gyerekkori zaklatás minden esetben trauma, hatásainak feldolgozása élethosszig tartó komoly munka. A legnagyobb probléma mégis az, hogy a kis áldozatok nem beszélnek a történtekről, és a társadalom is homokba dugja a fejét. A jogi háttér biztosítása is akadozik még. A hazai törvényi szabályozás 5-10 évig tartó szabadságvesztéssel sújtja az elkövetőket. Dr. Hyross Virág ügyvéd szerint az, aki a zaklatás körülményeit lehetővé teszi, szintén bűnösnek minősül, ő 1-3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Az elkövetők felelősségre vonása azonban nem egyszerű: "Bontóperek, gyermek elhelyezési viták közepette gyakran előfordul, hogy valamelyik szülő abúzus vádjával illeti a másik szülőt, így téve szert előnyre egy gyermekelhelyezési perben" - folytatja az ügyvédnő. A történteket megerősíteni vagy cáfolni hivatott szakértői csoport komoly munkája az eset jelentésétől számítva hónapokig, akár fél évig is eltarthat.

A Beszélj róla! projekt célja megtörni a csendet: beszéljünk végre őszintén a gyermekkori szexuális abúzusról! Anoni Mara 2013-ban megjelent könyve volt az első, amely felhívta a figyelmet a magyar társadalomban máig tabunak számító témára. A Bűn vagy bűnhődés a sok elismerés mellett sok elutasítást is kapott, több helyen elzárkóztak a kérdés megvitatása elől. Ekkor határozta el Anoni Mara, hogy addig küzd, amíg a közvélemény meg nem érti: a gyermekkori szexuális abúzus gyakori jelenség – sokkal gyakoribb, mint gondolnánk –, és hatással van az áldozatok egész életére. Szerveződött Mara köré egy kis csapat: ez az Anoni Mara Társaság. Különféle foglalkozású, életkorú önkéntesek, akik csatlakoztak a szexuális abúzus elleni küzdelemhez. A honlap – amelyet ez a társaság hozott létre – lehetőséget nyújt, hogy mindenki szabadon és név nélkül elmesélhesse a borzalmat, amely megesett vele. Mert nincs borzasztóbb a hallgatásnál: magányra ítél, és megbetegít.

Az abúzus jelei – figyelj, ha ezeket látod egy gyermeken

1. Óvodásoknál, kisiskolásoknál árulkodó lehet, ha a gyermek sokkal többet tud kortársainál a szexuális együttlétekről, túlzott érdeklődést mutat a témában.

2. Testi tünetek: alvás- és evészavar, depresszió

Forrás: Thinkstock

Néhány további történet a beszeljrola.hu oldalról, ahol anonim módon oszthatják meg egymással az emberek sötét történeteiket:

8 év körüli voltam, amikor egy éjjel arra ébredtem, hogy a pizsamafelsőmet a nyakamig felgyűrve, a nadrágomat a bokámig letolva hanyatt fekszem az ágyon, apám a két kezemet csuklónál összefogva a fejem fölött az ágyhoz szorítja, ő pedig meztelen testtel fekszik rajtam. Gyakorlatilag úgy fogott le, hogy esélyem se legyen megmozdulni, hirtelen leírhatatlan fájdalmat éreztem. Beleszédültem a fájdalomba. Akkor még nem tudtam, mi történik velem, ma már tudom, az volt az utolsó napom gyermekként.

48 éves vagyok, ápolónő, három gyerek édesanyja. De senki sem tudja, hogy ki vagyok. Belefáradtam a titkolózásba. Olyan régen történt, olyan kicsi voltam, hogy nem is emlékszem igazán, hogyan kezdődött. Az apám volt… Amikor nagyobb lettem, azt mondogatta, hogy az isten is erre teremtett, nem mertem ellenkezni. Azóta is próbálom megérteni, hogy mi történt velem.

4 éves voltam. A szüleimmel egy Bács-Kiskun megyei faluban éltünk 6 éves koromig. Apám szinte soha nem volt itthon, ha mégis, szinte állandóan csak veszekedtek. Nyár lehetett, már nem emlékszem pontosan. Anyunak el kellett mennie, be a városba... És itt, ezen a napon tette tönkre az egész gyerekkoromat és felnőttkorom egy részét a kedves szomszéd bácsi...

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.