„Erről nem lehet beszélni, olyan szennyes”

  • Kiss Noémi
  • 2016. szeptember 4.

Lélek

Aki végignézi a megerőszakolt gyerekek fotóit, az néma marad. Holott beszélnünk kéne róla.

Megtörni a csendet és ledönteni a tabukat: ez a célja a pénteken megnyílt „Tarthatatlan kiállításnak”, amelynek témája a gyermekkori szexuális bántalmazás. A szeptember 21-ig látható kiállítás anyaga az UNICEF fotóiból és a Beszélj róla! projekt által összegyűjtött „mondatokból” áll. Az alábbiakban Kiss Noémi író megnyitó beszédét olvashatják.
Kislány, kezében babával. Ezt a babát megütik, nem őt, a babát. Odanyomják, levetkőztetik, ráfekszenek. Még becézik is. „Szeretlek.” A baba darabokra törik, kibelezik, kinyomják a szemét, a tükör eltörik.
A baba én vagyok. Bántottak, de nem tudok róla beszélni. Azért bántottak, mert rossz voltam. Ütök, vágok. Ütöttek, vágtak. Hatéves voltam akkor, szerettem hintázni a kertben a babámmal. Sosem tudtam kimondani: megerőszakoltak.
Ha elmondod anyukádnak vagy a testvéreidnek, meghalsz. Szeretlek, mondta az unokatestvérem.
Ez a mi kis titkunk marad. Ő volt a tanárom.
Levetkőztetve arra ébredtem, hogy apám az ágyhoz szorít. Kisbabád lesz, egy igazi.

false


A láthatatlan erőszak sosem némul el. Lerágja a lelket. Lerágja a lelket, és nem lehet kiköpni, mint egy rágót. Hozzád ragad, az egész életedhez, mert már gyerekkorodban befurakszik. Titok, hogy van, és a titok a féregből lesz, mindent elrág. Ami szép, test, szenvedély, vagy szeretet volna. Ragaszkodás, hűség – lánc, undor, végül fojtogató sírás lesz. Sötét és sunyi ez az erőszak, mert mindig ott van, mindig eszedbe jut, mindennap, és közben senki sem látja. Senkinek nem mondom. Mert erről nem lehet beszélni, olyan szennyes.
Az ablakban, egy tükörben, az iskolába vezető úton, a buszmegállóban, a tanteremben, edzésen és a táborban.
Az erőszaknak sajátos nyelve van, szavak nélkül beszél. Csak egy sikoly, kínos nevetés, kacagás, nyekkenés, rémálom, melytől reggelre megtörik a gerinc. Láthatatlanul törik. S ha ez az erőszak gyereket ér, még természetesebb, még bántóbb, még nagyobb botrány a jelenléte. És még titkosabb, hisz a gyerek cinkosa lesz, tettestársa, minden porcikájának része, mindent elrág. A megerőszakolt gyerekek hangjánál nincs megrázóbb némaság.
A verés, a bántalmazás, az alázás – nem válogatós. Minden csoportban és a legkülönbözőbb családokban jelen van. Elég egy szó. Egy szó a fülnek, pofon az arcon, falhoz nyomás, ágyon hempergés – a gyerekkor legkegyetlenebb fájdalma a láthatatlan, felszisszenő erőszak. Ami a felnőttkor totális magánya lesz.
A statisztikák szerint tizennyolc éves koruk előtt a lányok egynegyedét, a fiúk hatodát éri szexuális abúzus. Miközben nagy a látencia. Hisz akin erőszakot követtek el, nem tudja elmondani, pedig a kibeszélés segítene. Rettegésében a megerőszakolt rendszerint elmulasztja a pillanatot, amikor megszólalhatna. Szégyen és cinkos érzés köti őt a múltjához. Sok esetben már felnőtt szexualitása soha többé nem kapcsolja a testéhez a kívánalom vagy a szeretet érzését. Többnyire ő is elkövetőnek, tettestársnak, szennynek, s végül selejtesnek érzi magát. Képtelen lesz egyedül feldolgozni a történteket. És képtelen lesz róla beszélni.
Aki végignézi a kiállításon a megerőszakolt gyerekek fotóit, az néma marad. Holott beszélnünk kéne róla.

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.