Szerintetek érintett vagyok, vagy nem?

54 éves vagyok. A testvéreim szerint attól nem lehetett bajom, hogy a házinéni (háztartási segítség), pólyáskoromtól kb 3-5 éves koromig csókolgatta a külső nemi szervemet, amikor tisztába rakott, vagy öltöztetett. Miután olvastam Susan Forward könyvét Mérgező szülők címmel, abból tudtam meg, hogy ezt szexuális abúzusnak hívják. Az egyik nővérem tudott róla, nem szólt senkinek, ő azt mondta, hogy ehhez túl fiatal volt. 9 éves. Másik nővérem tudott arról, hogy a bátyám fütyijét fogdosta ugyanez a néni, és a bátyám hozzá(idősebb nővérhez) fordult segítségért, hogy ne menjen ki a szobából, amíg ő fel nem öltözik, hogy a néni ne fogdoshassa. Anyunak nem szólt senki.
Miután már 10 éves koromban pánikbeteg voltam, agorafóbiám volt, hipochonder voltam, 17 évesen depressziós, számtalan ideg-összeroppanásom volt, pl. soha nem tudtam egy évnél többet dolgozni, mert kiborultam, halálosan kimerültem, 10 éve leszázalékoltak, most bipoláris affektív zavarral kezelnek, bulimiás rohamaim vannak, máskor nincs kedvem enni, számtalan öngyilkossági késztetésem volt, neveltetésem miatt nem követtem el..
Tehát először nem gondoltam semmi összefüggésre, de mostanában egyre gyakrabban cikkeznek arról, hogy mi a szexuális abúzus, és milyen következményekkel jár, egyre gyakrabban gondolok arra, hogy a néni volt a hiba az életem elején, azért nem érezhettem magam majdnem soha normálisnak. Iszonyú házasságom volt, a férjem folyton alázott, már a házasságom alatt olyan depresszióm lett, hogy volt, hogy hónapokig csak aludni tudtam, nehéz volt még tisztálkodni is, bele akartam halni az életbe, úgy éreztem, bele vagyok fáradva, és úgysincs kiút. Válás után csak olyan kapcsolatom volt, (kettő: 3,5, és 2 éves), ami bizonyos szempontból biztos, hogy kihasznált. Kihasználtak a férfiak szexuálisan anyagilag, erkölcsileg...

A leszázalékolás és a válás miatt elkezdtem felélni az örökségemet. Testvéreimnek próbáltam elmagyarázni, hogy nem rosszaságból vannak rossz kapcsolataim, de nem tudok normálisan működni, és nem azért vagyok beteg, mert rossz vagyok... Elkezdtem nekik magyarázni az összefüggéseket az abúzus, és az állapotom között. Lekiabálták a fejemet, hogy velem folyton csak a baj volt, van, és ne szórakozzak, mert az az abúzus, amikor vagy fáj a gyereknek, vagy jó a zaklatónak, de nekem semmi közöm ehhez. Számon kértem a nővéremet, hogy miért nem mondta el anyunak, amit látott. Azt mondta, hogy szerinte az anyu mindent tudott.

Érdekes volt, amikor a Mérgező szülőket olvastam, abban volt egy ajánlott feladat: Írjunk a szülőknek, hogy mi esett rosszul. Én írtam a szüleimnek, az esetről is. Anyu így reagált: Na és? Fájt az neked? Még jól is esett, nem?! Akkor mi a baj?
Erre visszagondolva, talán tényleg tudta.. Azóta már nem él. Amúgy anyám folyton gyanakodott rám, hogy egy közönséges kurva vagyok. Iszonyúan erősen törtek rám a nemi vágyak 14 éves koromban. Majdnem belebolondultam, mert az anyu szerint az önkielégítés is bűn volt, de az is, ha egy fiú megérintett. (Megfogta a kezem, vagy megsimogatta a karomat.) Közben otthon meg nem kaptam szeretetet. Én voltam a gyanús, és problémás gyerek, és a testvéreim a mai napig ilyen szemmel néznek.

Kérlek, hogy segítsetek, írjatok, mert nem túl kedvezőek a betegségem miatt az életkilátásaim... Előre is köszönöm mindenkinek, ha válaszra méltat...

Csókolgatta a nemi szervedet 1 felnőtt ? És úgy érzed hatással van mindez az életedre? Igen, az vagy! Jó helyen jársz! Női elkövetőkről eddig még nem szólt itt a fáma.

Alicia09 írta: Anyu így reagált: Na és? Fájt az neked? Még jól is esett, nem?! Akkor mi a baj?
Erre visszagondolva, talán tényleg tudta.. Azóta már nem él. Amúgy anyám folyton gyanakodott rám, hogy egy közönséges kurva vagyok. Iszonyúan erősen törtek rám a nemi vágyak 14 éves koromban. Majdnem belebolondultam, mert az anyu szerint az önkielégítés is bűn volt, de az is, ha egy fiú megérintett. (Megfogta a kezem, vagy megsimogatta a karomat.) Közben otthon meg nem kaptam szeretetet. Én voltam a gyanús, és problémás gyerek, és a testvéreim a mai napig ilyen szemmel néznek.

Nekem a legdurvább ez, mindabban, amit leírsz... És sokat elárul.
Biztos vagyok benne, hogy ha ennyi idő után így emlékszel a történtekre, ha fontosnak látod, hogy beszélj róla, ha ez a dilemma foglalkoztat, az nem véletlenül van...

Még annyit a történetemhez: Forrest Gump Jennyje kb. ugyanolyan volt, amilyen én: Vonzódott a brutális pasikhoz, leértékelte saját magát, (mondom ezt, miután 24 éve dolgozok magamon), tele volt feszültséggel, félelemmel. (Emiatt ő ivott, drogozott, én nem.) Őt megerőszakolta az apja. Az emlegetett Mérgező szülők c. könyvben azt írták, hogy az a baj, hogy elveszik, amit nekünk önként kell átadni, amikor itt az ideje. (A nemi szerveinket.) Emiatt az én-határok elmosódnak, és nem tudod, ki vagy, nem érzed Magad biztonságban az életben. Én is folyton félek egyedül, alig tudok este lefeküdni. Félek, hogy besétálok megint egy rossz kapcsolatba..

És bocs: Köszönöm a válaszokat!!

Ha megengeded, laikusként pár szót szólnék (ha butaságokat vagy kellemetlent írok előre elnézést érte, akkor ne is olvasd inkább tovább...)
A néni éveken át puszilgatott ott 5 éves korodig. Ez bár abuzus, igen enyhe. Hacsak nem az volt a szitu hogy erőszakkal csinálta a tiltakozásod ellenére. Egy primitívebb ember számára ez csak egy ártatlan puszi, hát mi baja lesz annak ha oda is kap mosdás után egy puszit az a kicsit. Még jó is, még tetszik is neki. Láthatjuk mennyire szereti az a néni.... gondolják tévesen.... Mivel csecsemő korodtól csinálta, lényegében hozzá szoktál, és szerencsére, ha csak 5 éves korodig csinálta, nem érhetett extrém trauma. Szóval a te bajod szerintem nem ettől van. Azaz nem csak ettől. A te kis puncipuszid egy szelet csak a tortából.

Egy komplex családi helyzet miatt lettél sokkal inkább sérült, mint eme puszilgatás miatt. (bár megismétlem ha erőszakoskodott, vagy behatolt, pl újjal vagy valamivel akkor egész más a képlet, tehát amit most írok az abból indul ki hogy 5 éven át kvázi 'ártatlan" puszit kaptál mosdás után oda). Hanem amiket meséltél, pedig csak dióhéjban adtad elő abból körvonalazódik hogy volt ott egy olyan családi helyzet, ami még eme ominózus puszi nélkül is lehet hogy lelki sérültet csinált volna belőled..
Láthattuk hogy nem volt őszinte lelki kapcsolatod sem a szüleiddel, sem a testvéreiddel (nyilván nem a te hibádból), sem szeretetről és megértésről sem igazán beszélhetünk. Ilyen családi atmoszférában míg felnőttél ezernyi frusztráció és sérülés érhetett, ami felfokozta katalizálta a kisgyermekkori traumát. Ha egy boldog, szeretetteli harmonikus családban nőttél volna fel és mondjuk ez a puszilgatás megtörténik, mert nem veszik észre és te is titokban tartod, mert mondjuk szégyelled, de 5 éves korban megszűnik, meglehet hogy el is felejtetted volna, törölte volna az agy. Mivel a szép gyerekkor a családi harmónia szeretet felülírta, az ilyen esetben enyhének tekinthető traumát. Viszont pont ellenkezőleg egy ilyen lelkileg igencsak vad családban nőttél fel, nyilván halmozódott még sok -sok kisebb nagyobb trauma és sérülés, ezek együtt hatása, jelentősen felfokozta a szexuális traumád és emiatt lett a zavarod. Aztán az a néni még lehet mondott is ezt-azt esetleg megalázott vagy próbált, illetve meglehet hogy a családtagok is mondták ezt azt és megaláztak rendszeresen.

Nagyon összetett tehát a sérülés és zavar struktúra amit hordozol a pszichédben. Azt mondom hogy legelőször is le kell tisztázni magadban, bár valóban egyfajta nemi abuzus volt, aminek a lélektani utóhatásai felmérhetetlenek. Van akiről lepereg, van aki mélyen sérül egy életre, mindezek ellenére ez egy enyhe abuzus volt. Hiszen ha más eseteket megfigyelsz, ahol pl saját apja éveken át keményen erőszakolja a kisgyermekét. Ha végiggondolod, ez tényleg csak egy kis "ártatlan" puszilgatás... Gondold el (vagy inkább ne is túlzottan), milyen lehet egy ilyen durva abuzus áldozatának ezt feldolgozni és együtt élni vele. Neked valószínűleg eleve hajlamod is volt és van a depresszióra és meglehet, hogy ha minden heppi lett volna az életedben, felnőtt korra enyhén depressziós lettél volna, nyilván nem úgy amit leírtál, hogy szuicid gondolatok, összeomlás stb, de egy kvázi szokványos általános "alap" depid nagy valószínűséggel mindentől függetlenül kialakult volna, ami gyakorlatilag civilizációs betegség, minden második embert érint. Fő oka a hajlamon túl, a milliónyi frusztráció, ami egy embert általánosan ér a társadalmakban (de ez egy külön fejezet).

Tehát először is számot kéne szerintem vess azzal, hogy ez annyira azért nem durva és örülni hogy ennyivel megúsztad, esetleg néhány - de ne túl sok (!) - extrém esetet tanulmányozni viszonyítás képpen, hogy milyen az amikor tényleg nagyon durva abuzus van ( de ezt csakis ha érzel rá erőt, erőltetni nem szabad!). S ha ezt letisztáztad magadban, hogy legalább annyira a nem túl szeretetteljes családi millió (pl milyen anya az aki ilyet mond, hogy na bumm, hát még élvezted is... az egyáltalán nem szeret téged, mert nem is képes a szeretetre, aztán a testvérek közönye is), továbbá a hajlamod is és még biztos néhány tényező konstellációja vezetett a pszichés problémáidhoz. 54 évesen azért csak átvészelted a nagy hullámvölgyeket, öngyilkos sem lettél, tehát a fiatalkort lényegében megúsztad (sajnos rengetegen nem érik meg ezt a kort hasonló problémákkal, hanem "idejekorán" - "megoldják"...), ezek tehát pozitív dolgok, arra utalnak, hogy te nem vagy ebben egyáltalán hibás, magad nem okolhatod, nem vagy felelős az egészért, nem tehetsz róla.

Szabadítsd fel tehát magad így mindenek előtt! Utána pedig javaslok egy meditatív, elmélyülős terápiát. Nem tudom próbáltad-e. És ha igen milyen sikerrel. Van aki könnyedén ellazul és relaxál meditál, mert tehetsége van rá, van aki képtelen rá. Utóbbiaknak ugyebár sok sok technika, könyvek zenék és vannak készülékek is. Ha anyagilag jól állsz esetleg az Agytréner nevezetű meditáltató készüléket illetve az Agykontroll tanfolyamot vagy hasonló meditációs tanfolyamot javaslok és a meditációt napi szinten beépíteni az életedbe... Szerintem akár teljesen is kigyógyulhatsz a bajodból... találhatsz egy kedves párt.... lehetsz boldog... és élhetsz sok-sok évtizedet még, hosszan, kellemesen, boldogan...

Bocs a terjedelmért és hogy belekotyogtam... de hátha segített picit...

Kedves Alicia09!
Jól tetted, hogy írtál erre az oldalra, mert igenis itt a helyed!
Amit leírtál valóban abúzus, és én úgy vélem, ez (vagy ez is) lehet az oka mindannak, amivel a mindennapokban küzdesz.
Ha úgy érzed, (bár le is írtad) hogy megnehezíti az életedet, én egy pszichológus megkeresését javasolnám. Sose késő belevágni! Sajnos tudom milyen nehéz egy traumával és annak utóhatásaival élni, mindenki megérdemli az esélyt a gyógyulásra!
Én nem hiszek abban, hogy rangsorolni kell, vagy egyáltalán lehet az abúzus és utóhatásainak a mértékét. Mert nem, mindenkinek a saját emlékei a legfájóbbak. A fájdalmak szempontjából szerintem pont mindegy, mi is történt pontosan. Ha a fájdalom megvan, azt orvosolni kell, beszélni róla, írni, szembenézni.
Tehát jó helyen jársz, csak így tovább! Írd, mondd, ami nyomaszt, és tarts ki! Te is megérdemled a boldogságot!
Mi itt vagyunk melletted!

Sziasztok!
Hamár megjelent ez a téma, hogy érintett vagyok e vagy sem, akkor én is kíváncsi vagyok a véleményetekre. Szerintetek milyen hatással lehet egy gyermekre, vagy abúzúsnak tekinthető e, ha az apja bár sosem nézett rá nőként, de nyíltan kezelte a szexualitást. Konkrétabban apám szekrénye állandóan tele volt pornó filmekkel, erről én is, anya is tudtunk. Minden este beállította időre a videofelvevőt, és felvette az éjjeli pornót kazettára. Ezek teljesen nyílt dolgok voltak. Ha a szobában voltam, és a tv-ben egy pornóműsorra kapcsolt, nem kapcsolta gyorsan tovább, hanem nézte tőlem függetlenül. Én meg kiszaladtam,és szóltam anyának, aki leszidta apát...Szerintetek?

Bucimaci!
Szerintem ez nem egy nagy ügy. Nyilván sérül tőle valamilyen szinten egy gyerek, de nem extrém. Ilyen hatások a közösségben is érik, amikor nincs ott a szülő, a gyerekek már egész kis korban nyíltan beszélnek a szexualitásról, rajzolnak, akár meg is fogdossák egymást stb. Az, hogy egy-egy villanást meglát a "csúnya dolgokból", ennél nagyobb sérülést nem igazán okozhat szerintem. A prüdéria mentes, nyílt szabados apuka akár még jó hatással is lehet felnőttkorban, mert kevésbé lesz prűd és álszent az illető esetleg... Én azt mondom, ez legyen a legnagyobb baj ami létezik, és boldog világ lenne....

Lapaj! Köszönöm válaszod, lehet igazad van

Kedves mindannyian, akik válaszoltatok!
Köszönöm szépen! Mindenkiében találok valamit, amit találónak érzek. Bár nem annyira ártatlan puszilgatásról, hanem össze-vissza csókolgatásról volt szó, és tényleg nem fájt, amire emlékszem, kifejezetten kellemes is volt, de van olyan könyv (Susan Forward: Mérgező szülők, ami arról ír, hogy nem az a lényeg, hogy mennyire fájt, hanem az, hogy ez a szerv nem arra való, hogy valaki egy csecsemőnek, gyereknek bitorolja ezt a szervét. Ha én hasonló dolgot láttam volna a gyerekemnél, hogy valaki ezt teszi vele, biztos, hogy leverem, és elzavarom a francba...

Kedves Bucimaci!

Szerintem hibás dolog egy gyerek előtt pornót nézni a szülőnek. A napokban olvastam talán a startlapon, hogy felmérést készítettek Amerikában, mely szerint akik pornót néznek, hamarabb félrelépnek. És vannak olyan szörnyű pornójelenetek, ami egyáltalán nem való egy gyereknek, mert azt hiszi, az a normális szex, és mielőtt belefog, megundorodik tőle. Azt hiszem, ezt is ott olvastam, hogy a gyereket úgy kellett ebből a hitéből kirángatni szakember segítségével.

Nem szólva arról, hogy azt írod, hogy apukád nem tekintett nőnek? Egy apának az is a dolga, hogy a lányával éreztesse, hogy mint ember, mint nő értékes. A pszicho- szexuális fejlődéséhez kell. (Bocs, hogy ilyen kijelentéseket teszek, de rengeteget olvastam a témában, hogy gyógyuljak...) Inkább a lányával foglalkozott volna a pornó helyett...

Bucimaci! Szerintem ez is abúzus és igenis sérülhet tőle egy kiskorú! Nem is kicsit Mondom ezt szakemberként. Jó ideje tanulmányozom a gyerek szülő kapcsolatokat, kutatásokat végeztem a témában. Az abúzus volt a hiányzó láncszem, és annak a fajtáit áttanulmányozva azt tapasztaltam, hogy NINCSENEK KÜLÖNBSÉGEK A TÜNETEK KÖZÖTT SEM ÉS AZOK MÉLYSÉGE KÖZÖTT SEM!!!! A gyógyulás idejében lehetnek különbségek, bár a támogató/gyógyulást akadályozó környezet sokkal nagyobb hatással lehet a gyógyulás minőségére.
Alicia! Igen SORStárs vagy velünk. És azt feltételezem, hogy nemcsak a néni és a kirekesztettség megélése miatt...

Alicia09! Azt, hogy nem nőként tekintett rám, azt úgy értettem, hogy sosem molesztált, vagy sosem csinált/mondott félreérthető dolgokat. De Angyalkával egyetértve, ezek az apróságok is okozhatnak sérülést. Eléggé zárkózott ember vagyok, szexuális téren sem tudom magam teljesen elengedni, ki tudja, lehet, hogy ezek a gyerekkori élmények miatt...

Sziasztok, tegnap én is leírtam a történetemnek egy kis szeletét. Ma új részek merültek fel bennem,pontosabban már tegnap, szóval tudom azt hogy nekem olyan 9-10 éves koromig gyakran a fenekembe mérték anyuék a lázamat,plusz gyakran kaptam kúp formába a gyógyzsereket, ezt már akkor nagyon megalázónak éreztem, most meg kb ez az egy fantáziám van, amire beindulok.Olvastam hogy amit kisgyerekként megalázónak érzünk, az később izgató lehet ez tényleg így van. Tuti hogy abúzúsnak éltem meg ezt is
Meg emlékszem még olyan mikor a tesómmal eggyütt fürödtünk és úgymond felfedztük egymás testét