Miért tabu?

Sziasztok! Miért van az, hogy amikor a családon belüli erőszakról beszélnek a médiában, még véletlenül sem esik szó a gyermekkori szexuális abúzusról...? Ti értitek ezt?

Jó kérdés... A gyerekkori szexuális abúzus elképesztő dolgokat vált ki az emberekből. Nem bírják elviselni a két szót egy mondatban, hogy gyerek, meg szexuális. És persze nem is szabadna, hogy egyszerre szerepeljenek, jó lenne, ha nem kéne egy mondatba rakni őket... Szerintem mindenkinek megvan a maga oka rá, hogy miért nem akar róla beszélni, egyáltalán tudomást sem akarnak venni róla az emberek, hogy ez a jelenség létezik. Mikor egy celebről felröppen egy hír, hogy szexuális abúzust követett el gyereken, a társadalom nagy része elkezdni mondani, hogy biztos nem is igaz. Valami ösztön ez, vagy mi.

Portugál, valamiért nem akarnak róla beszélni az emberek. Én is olyan falakba ütközöm lépten-nyomon, hogy azt sem gondoltam, hogy ilyen vastagságú falak léteznek... Én azt hiszem, elvesztettem a reális ítélőképességem, és "túl" szabadon tudok a témáról beszélni. (Persze nem volt ez mindig így!) Az, hogy az áldozatoknak miért nehéz ez, azt tökéletesen értem. És a többiek? Az emberek többsége nem meri még szóba se hozni a témát. Talán félnek, hogy gyanúba keverednek. Félnek, ha harcolnak a gyerekkori szexuális abúzus ellen, akkor a környezetük azt fogja hinni, hogy talán ők is érintettek. Próbálom megérteni őket. Eleinte nagyon haragudtam, de rájöttem, hogy itt nem feltétlenül gyávaságról vagy közömbösségről van szó, hanem valami atavisztikus, belénk ivódott félelemről.

Na végre!!!! Beszéljünk róla, mert eddig csak a hallgatás, elhallgatás jellemezte ezt a témát. Miért ? Mert akin elkövették az nem szavahihető, bolond és hazug. Akik elkövették " tisztességes" felnőttek egzisztenciával, jó családból származó köztiszteletnek örvendő polgárok. Hol jön ehhez egy megfélemlített, megalázott összetört gyerek? Ja, az, hogy egy életre megnyomorították azt a szerencsétlent, kit érdekel már sok év múlva, mikor mer végre beszélni? Azt hiszem nekünk már csak ez maradt, kibeszéljük. Más már nem történik, de ez is gyógyít. Kösz mara ezt az oldalt.

Érdekes...amikor 12 éves koromban bátorságot véve telefonáltam a rendőrségnek, hogy feljelentsem apámat, akkor azt mondták, hogy nincsen szemtanú, nem jelenthetem fel...azt gondolom, hogy sok-sok kicsinyke, megtört kéz kell ahhoz, hogy azokat a vastag falakat át lehessen törni..mert muszáj áttörni..azt gondolom, nem csak magunkat kell megvédeni, nem csak magunk miatt kell kiállni, hanem azok miatt is, akik most vannak benne, s megakadályozni, hogy többen átéljék ezeket..

Pontosan így van, Marylyan. Most olvastam a történeted, nagyon megrázott. Elképesztő, hogy milyen sorsok vannak. A rendőrök viselkedése nem lep meg. Jó, hogy nem azt mondták, hogy csak kitalálod (de biztos ezt gondolták...) És most mi van veled? Jártál pszichológushoz? Kértél valakitől segítséget? Vagy csak így egyedül csinálod ezt az egészet?
Küldök neked egy szép virágot (meg a többieknek is, persze!) Remélem, sikerül.

Köszönöm szépen Ocsisajt, nagyon kedves vagy.
Próbáltam segítséget kérni, de nem vettem komolyan a tudomány adta lehetőségeket, s azt gondoltam, egyedül kell megoldanom az egészet...hát, most érzem, hogy milyen rosszul tettem. Mások sorsa ezerszer jobban megrendít, mint a sajátomé. Valahogy megtanultam, hogy én csak olyan mellékes vagyok.
Most nevelgetem a gyermekemet, igyekszem életben maradni, s megtalálni a minden napokban a legapróbb csodát is. Vannak blogjaim, s igyekszem minden nap vezetni azokat. Az egyik blogomban a gyerekkoromról írtam, s meg tudom nézni, hogy milyen címszavakkal találtak rá és egyszerűen ledöbbenek. Borzalom, ami a családokban folyik.
Tudod, az én sorsom sem rettenetesebb, mint bármelyikünké, s akaratlanul is, de összetartozunk. Nagy túlélők vagyunk.
További csodás napot Neked (is)

Marylyan, sosincs késő segítséget kérni. Én kb annyi évesen mentem pszichológushoz, mint amennyi most te vagy. ÉS NEM VAGY MELLÉKES! Egy szakember abban is segíthet, hogy a saját sorsod is megrendítsen, ne csak a másoké. Tudod, hogy nekünk ezzel nehézségeink vannak, és azt is érted nyilván, hogy miért...

Marylyan, én nem vagyok áldozat, de amellett, hogy felkavart, erőt is adott a történeted. Hogy volt bátorságod leírni. És hogy van erőd tovább élni az életedet. Amúgy pedig, szerintem az a legfontosabb, amikor azt írod: "Nem csak magunkat kell megvédeni, nem csak magunk miatt kell kiállni, hanem azok miatt is, akik most vannak benne, s megakadályozni, hogy többen átéljék ezeket." Ezért lenne jó, ha minél többen olvasnák ezeket a történeteket. Nekem is vannak gyerekeim, szülőként – persze másképp – engem is érint/érdekel, amit itt olvasok.

Nem biztos, hogy ide való, csak a tabu szóról jutott eszembe, és nem akarok neki új topikot nyitni.

Szerintetek az rendben van, ha a szülők meztelenül járkálnak a gyerek előtt, és együtt fürdenek vele? Nem tudom eldönteni, én vagyok-e prűd, vagy azért nem tetszik ez nekem, mert nem tudok normálisan gondolkozni? (Már megint ez a normális szó!)
És a gyerekkel egy ágyban alvás? 4-5 éves korig vagy még tovább szoptatás?

A sokáig szoptatás gáz. A többi, ha semmi szexuális mellékzöngéje és felhangja sincs, akkor nem feltétlen torz és beteges, hiszen végül is a természetben is ez van. Naturizmusnak hívják.

Nem tudom elképzelni, hogy ne legyen szexuális felhangja, hiszen nőkről és férfiakról beszélünk. A gyerek meg vagy fiú vagy lány. Ha fiú, akkor az anyja amúgy is az első a számára, van ugye olyan kor, amikor a fiúk az anyjukat akarják feleségül venni. Lányok esetében meg az apa.

a szexualitás az alapban tabu téma, csak 18+ évesek beszélhetnek nyíltan róla és lehetőleg oly módon, hogy 18 év alattiak ne hallják, nehogy kedvet kapjanak és véletlen gyerek legyen belőle, ami 18 év alatt, hát elég kínos. "gyerekkori szexuális abúzus" na ez már kifejezetten mély víz, pedofília ami elsősorban eszébe jut erről az embernek, tehát van egy gyerek bántalmazó és egy elszenvedő. mélységesen tabu téma. perverz dolog, a perverzióról nem szokás nyíltan beszélni. Annyit tudok mondani erre az egészre saját paraszti észből, hogy az emberek azért elutasítóak, mert úgy gondolják, hogy részben a gyerek a hibás, ha nem szaladt azonnal valakihez elmondani, hogy mit tettek vele. hallgatás = beleegyezés. mert egy igazi talpra esett gyerek szól! aki meg hallgat az magára vessen. végtelen komplex dolog, minden eset egyedi... ha valaki szólt a bántalmazásról, akkor azt biztos vagyok benne, hogy senki nem fogja elítélni! ő egy áldozat. Aki viszont évekig hallgat és hagyja, hogy megtörténjen, mert fél, hogy mi lesz, ha kiderül... na ő sajnos bűnrészes a társadalom szemében és kirekesztést fog kapni, mivel a szexet azért élvezni szokás és ha valaki nem szól róla az elképzelhető, hogy élvezte és ilyen jellegű bűnös élvezetért, nem jár megértés. Ismétlem, ha valaki szól, ő egy tipikus áldozat és minden tisztelet az övé a bátorságáért. sajnos kevesen ilyen bátrak, nekik marad a bűntudat. természetesen a probléma eredete nem belőlük fakad, biztos vagyok benne, hogy ők örültek volna ha békén hagyják őket, normálisan felnőni. a psziché nagyon rosszul reagál az ilyesmire és sose felejt, max elfed. ez egyébként nagyon érdekes, hogy miért ennyire meghatározó az ilyen jellegű élmény. 1-2 alkalom is jelentős személyiség változást okoz, nemhogy évek! sőt elég szemtanúnak lenni a sérüléshez.