Miért nem esik szó soha a nőkről?

Moderátor írta:

Hajnalkám írta: A 643-ra írtam a 646-ot. Csak hiába kattint az ember a válasz gombra, a rendszer nem jelöli, mikor mire válaszolunk.

Ha azt akarod, hogy látszódjon, mire válaszolsz, az idézet funkciót használd. Ki is törölhetsz az idézett hozzászólásból, és meghagyhatod azt, amire reagálsz. (Csak vigyázz, hogy a szögleges zárójel megmaradjon az elején és a végén is.)

Köszi. Ha már technikai dolgok: hogy lehet képet beszúrni a számítógépről? Múltkor próbáltam, de nem sikerült. Vagy csak netről lehet?

Fájl hozzáadása (Csak a válasz funkciónál működik, gyors válasznál nem.) Ott megjelenik a géped, kiválasztod a fájlt/ képet, amit fel akarsz tölteni, majd fájl hozzáadása. Végül beillesztés.

Ha a 643-ra írtad a 646-ot, akkor nem értem. Nem látom benne a választ arra, hogy mi minden válthatja ki az abúzuson kívül.

Örülök, hogy nem akarsz bántani.

A saját esetem valóban foglalkoztat, de másként szemlélem, nem abúzusként. Legalábbis egyelőre. Inkább a társadalmi tabuk negatív hatásaként.

Egyébként, kedves Hajnalkám, szeretném elmondani neked és másoknak is, hogy egyáltalán nem bánom, ha vitatkozol velem, vagy véleményt mondasz. Elég nyíltnak és erősnek érzem magam, úgyhogy csak bátran.

GáLá írta: A saját esetem valóban foglalkoztat, de másként szemlélem, nem abúzusként. Legalábbis egyelőre. Inkább a társadalmi tabuk negatív hatásaként.

Ezt értem, csak én nem hiszek abban, hogy ilyen társadalmi tabuk lennének. De ha esetleg részletesebben kifejtenéd, mire gondolsz, mint társadalmi tabu, onnan kiindulhatunk.

Azt azért ugye tudod, hogy van olyan fázisa is az abúzusnak, hogy tagadás? Hangsúlyozom, nem akarok semmit beléd beszélni, igazából nem is tudom, mi a te eseted. Ugye nem írtad le a történetek között? Csak az tűnt fel, hogy itt vagy és eléggé foglalkoztat téged a téma. És ahogy írtam is korábban, egy gyerekkori játék, egy sima papás-mamás, orvosos felnőttkorban szerintem nem foglalkoztatja ilyen mélyen az embert. Ha én pl. visszagondolok azokra a játékokra, amiket játszottam a barátnőimmel, egyáltalán nem szerepeltek köztük szexuális jellegű játékok. Boltosat játszottunk, babáztunk, főzőcskéztünk falevélből, kavicsokból, stb., bújócskáztunk, fogócskáztunk, adj király, katonát játszottunk, és amikor voltak fiúk, játszottunk indiánosat.

GáLá írta: Ha a 643-ra írtad a 646-ot, akkor nem értem. Nem látom benne a választ arra, hogy mi minden válthatja ki az abúzuson kívül.

Na, most elvesztettem a fonalat. Bocs.

Semmi baj.

Írtad, hogy a játékban a nemi szervek érintése szerinted nem természetes, hanem abúzusra utalhat, én pedig erre azt válaszoltam, hogy sok más lehetőség is van és megkérdeztem, hogy azokat miért zárod ki.

Szerintem nagyon is vannak társadalmi tabuk a mai napig is, és még inkább voltak pár évtizeddel ezelőtt, amikor gyerek voltam.

Arra gondolok, hogy a családban, iskolában, stb. a nemiséggel, nemi szervekkel kapcsolatos dolgokról, nem illik, nem lehet beszélni, az egész egyfajta bűnös és titkos valami. Én abban a szellemben nőttem fel, hogy a szex az bűn. Nem volt kimondva, de ezt éreztem, pedig nem egy bigott vallásos családról volt szó.

A mai családokban talán már jobb a helyzet, mégis sokszor látom, hogy a pszichológusok nem győzik biztatni a szülőket, hogy legyenek nyíltak a gyerekeik felé ezekben a témákban is.

Az a véleményem, hogy ezek a tabuk, az ilyen légkör az abúzusra is rátesz egy lapáttal, hiszen ez is "megtiltja" a gyereknek, hogy segítséget kérjen és erősíti a bűntudatát.

Igen, tudom, hogy van a tagadási fázis, de azt nem tudom, hogy mi az, amit tagadnék. Képes vagyok mérlegre tenni, hogy a kislány, akivel játszottam, helytelen dolgot művelt-e velem. Azt pedig nem tudhatom, hogy ő áldozata volt-e valamiféle szexuális visszaélésnek.

Az "esetem" (azért idézőjelben, mert szerintem nem abúzus): kb. 7 éves koromban egy ismerős kislánnyal orvosos játékot játszottam, amikor is érintettem a nemi szervét és ez nemi izgalmat váltott ki. Ő volt a fiatalabb, de ő kezdeményezte a játékot.

Én nem gondolom, hogy két kb egykorú kisgyerek ilyenfajta játékát abúzusnak lehetne minősíteni. Kérdés, hány éves volt a kislány, ha te 7 voltál. Ahogy azt már többször is írtam, ebben az életkorban teljesen természetes egy bizonyos fokú érdeklődés a szexualitás iránt.

De valamiért mégis foglalkoztat téged ez. Igazából mindegy, hogy milyen bélyeget ragasztunk rá, inkább azt próbáld meg megérteni, miért nem hagy ez téged nyugodni.És az is lehet, hogy az egykori kislányt sem hagyja nyugodni.

Kedves GáLá! Nekem is volt olyan kislány, akivel játszottam orvosost, és piszkálni kellett egymás nemi szervét. Mivel engem erős bűntudatra neveltek a szexszel kapcsolatban, közben lehet, hogy nem volt bűntudatom, de utána igen. Engem meg tudom, hogy molesztáltak kicsi koromban (újszülött-3-5 éves), és lehet, hogy ennek volt köszönhető, hogy kényszeresen ilyet akartam játszani. Viszont volt, hogy egy egykorú unokatesómmal is próbálkoztam ilyet játszani, és dühösen otthagyott. (Lány). Sajnos olyan is volt, hogy kiskamaszként a gyerek unokaöcséimmel próbáltam" játszani" kisebb-nagyobb sikerekkel. Akkor tudtam, hogy tilosban járok, meg is tiltottam, hogy szóljanak bárkinek. Amelyikkel sikerült játszani, visszahúzódó lett utána, és védtelen.. Amikor olvastam a Mérgező szülőket, bocsánatot kértem tőle. Azt hiszem, ő nem tudja, hogy mennyit ártottam neki. Én kényszert éreztem ezekre a játékokra, és nem tudtam, hogy miért rongálom az unokaöcséimet. Csak akkor derült ki számomra, amikor olvastam a fent említett könyvet, melyben tudatják, hogy az áldozatokból elkövetők lesznek. Hála Istennek ezek után nem követtem el ilyet.
Az engem molesztált néni lányáról mesélték a nővéreim, akik osztálytársai voltak, hogy a férfitanárokkel kacérkodott 14 évesen. Feltételezem, hogy őt sem kímélte meg az édesanyja.

Nagyon öntudatos kisfiam kb. másfél éves volt, amikor a pociját puszilgattam, mire szigorúan rám szólt, hogy: Anyu, csak az arcomat puszilni! Ilyen az egészséges gyerek, felnőtt: Képes megvédeni magát!

Köszönöm az őszinteségedet, azt hiszem, ez nagyon nagy dolog.

Azt megkérdezhetem, hogy miként jelentkezett ez a kényszeresség, pl. kiskamasz korodban az unokaöcséid felé? Nemi vágyat éreztél irántuk?