Oszd meg, hogy segíthess!

 
Szia, Vendég
Felhasználói név: Jelszó: Emlékezz rám

Minden új tagnak jó fórumozást kívánunk!

Téma: Hogy vagy?

Hogy vagy? 2017 szept. 12 21:20 #11574

  • jelen
  • jelen profilkép
  • TÁVOL
  • Arany fokozatú fórumozó
  • Hozzászólások: 303
Koszonom h multkor irtatok nem volt akkor erom jelentkezni. De azon tul vagyok amit akkor ereztem.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Hogy vagy? 2017 szept. 16 07:39 #11577

  • Anoni Mara
  • Anoni Mara profilkép
  • TÁVOL
  • Adminisztrátor
  • Hozzászólások: 1242
Sziasztok! Ezer bocsánat, hogy ennyire ritkán írok, de az új munkahely minden energiámat elveszi. Remélem, jól vagytok!
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Hogy vagy? 2017 szept. 19 21:12 #11590

  • 25évután
  • 25évután profilkép
  • TÁVOL
  • Újonc fórumozó
  • Hozzászólások: 1
Sziasztok,
én még nagyon az elején vagyok. Még sosem írtam ide. Rendkívül sok kérdés gyötör. Az a helyzet, hogy nekem a szüleim az elhanyagoló típusúak voltak, illetve rendkívüli stresszben nőttem fel. Szorongó voltam mindig. Az unokabátyám volt a bántalmazó. (Döbbenet, hogy ilyen simán le tudom írni.) Járok egyéni terápiára, de még mindig ott tartok, hogy a szüleimmel való kapcsolatomat próbálom értelmezni, egyelőre még nem sokat tudtam beszélni a többiről. Nincsenek emlékeim, le kellett volna írnom, hogy milyen gyerekkorom volt és mit adtak nekem a szüleim, és nem tudtam mit mondani. Azt hiszem szerencsés vagyok. Engem "csak" molesztált az unokabátyám, tartósan. De azt sem tudom megmondani, hogy hónapokon át, vagy éveken át. Az undorra emlékszem, és arra, hogy nem tudok szabadulni.
Igazából csak nagyon bizonytalan vagyok, kérlek segítsetek. Normális az, hogy nem tudom mit éreztem? Csak azt tudom, hogy titoknak kell maradnia. A családi béke feltétele az én hallgatásom. Én viszont szeretném kiüvölteni a világba, de azt sem tudom életem melyik részét.
Nagyon bocsánat, ha nem ide való az írásom!
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Hogy vagy? 2017 szept. 19 22:24 #11592

  • Hope
  • Hope profilkép
  • TÁVOL
  • Profi fórumozó
  • Hozzászólások: 103
Drága 25évután!
Ne kérj bocsánatot! Ide való az írásod, maradj is itt velünk!
Jó, hogy ide találtál! Írj bátran, próbáld meg kiadni, ami benned van, itt mindannyian tudjuk, hogy nagyon nehéz és nagyon fájdalmas az eleje, de hidd el, ez egy nagyon fontos lépés... hogy beszéljünk róla és tudjuk, nem vagyunk egyedül!
Teljesen normális, amit érzel. Amikor én kezdtem a terápiát (több, mint 3 éve... és még mindig járok) akkor nekem több, mint egy évembe telt, mire beszélni tudtam a traumámról. Az első alkalommal vázoltam, miért jöttem, majd jegeltük egy évre, annyira rosszul voltam, hogy nem tudtunk vele foglalkozni.
Amikor nekikezdtünk, akkor sem tudtam róla beszélni eleinte, így leírtam neki.
Igen, normális, hogy nem emlékszel az érzésekre, normális, hogy nem emlékszel a részletekre sem. Sokan vagyunk/voltunk így ezzel. Az agyunk védekező mechanizmusa ez, hogy nem engedi ránk ezeket a terheket egy ideig.
Azért vagyunk itt, mert mindannyian gyógyulni szeretnènk, tudjuk, hogy ezen az úton mindig vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, mindig más szorul egy kis támogatásra, vigaszra, biztatásra. Azért vagyunk, hogy egy kicsit vigyázzunk és figyeljünk itt egymásra.
Írj tehát, amikor csak tudsz, bármi is legyen az!
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Hogy vagy? 2017 szept. 20 09:55 #11593

  • gyerekes
  • gyerekes profilkép
  • TÁVOL
  • Újonc fórumozó
  • Hozzászólások: 11
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.
Oldalmegjelenítési idő: 0.234 másodperc
Go to top