Ilyen múlttal lehet az ember boldog?

Drága Hajnalkám!

Előre szeretném jelezni, hogy nem bántásnak írom, amit most írok.
Nem szeretnék GáLá védelmébe szállni, de Ő csak feltette a kérdést. Szívem minden apró zugából azt kívánom, hogy a barátnődnek ne legyen köze az abúzushoz, s még azt is, hogy egyáltalán senkinek, de...
S most nem a barátnőd ellen beszélek...Az apám kitüntetett, elismert, minden évben többször jutalmazott ember volt a munkahelyén. Bárki is gondolta volna róla? Még egyszer kiemelem és erősen hangsúlyozom, hogy NEM A BARÁTNŐD ELLEN BESZÉLEK, csak kicsit a GáLá buksijával gondolkodom.
Ne gyötörd magadat a törlése miatt, Ő nem tudott megállni.

Nopláne! Most megyek, és viszem az ásd el magad felszerelést is. [/quote]

Hajnalkám, mint lentebb írtam (vagy fentebb), ne törd magadat kérlek, mert GáLá megállhatott volna, nem kellett volna így viselkednie. Ő rontotta el, nem Te.!!!!

Na jó, most én érzem úgy, hogy elrontottam valamit. Elnézést kérek, tényleg csendben maradok.

Hajnalkám írta:

Hope írta:

Marylyan írta: Hidd el, nem csak Nekik adsz munkát, hanem nekünk is, mert valahol nekünk is sebeket ejtesz ezzel a viselkedéseddel.

Egyetértek Marylyan!
Én is szerettem volna írni GáLá-nak, bennem is ez fogalmazódott meg, hogy ezzel nekünk is fájdalmat okoz, sebeket tép fel és fáj. Én is frusztrált lettem tőle.

Nekem nagyon rossz érzés volt, amikor a barátnőmmel kapcsolatban írt. Mintha azt sugallta volna, hogy a barátnőm molesztálta a lányát. Azt is nehéz lenne megemésztenem, hogy az apa (mármint a barátnőm férje a saját lányát), mert alapvetően mi egy időben családilag jóban voltunk, a férjem is jól kijött a barátnőm férjével, de hogy az a lány, akit gimi óta ismerek, szeretek, ilyet tenne? A gondolat is elviselhetetlen.
Most viszont az a nagyon rossz, hogy alapvetően egy rossz reakcióm miatt őt tiltották ki. Mármint GáLá-t.) Nagyon rosszul érzem ettől magam.

Hajnalkám!
Teljesen megértem a fájdalmadat.
Kérlek ne hibáztasd magad amiatt, hogy kitiltották GáLá-t.
Ez egy közösség, ahol igenis vannak szabályok, amiket a többi tag miatt (is) be kell tartani és tartatni.
Hiába alakult ki nézeteltérés, mégsem hiszem, hogy ilyen álmokfutást kellett volna rendeznie, felnőttek vagyunk, igyekezzük a konfliktusainkat is így rendezni…

Hajnalkám írta:

Hope írta:

Marylyan írta:
Egyetértek Marylyan!
Én is szerettem volna írni GáLá-nak, bennem is ez fogalmazódott meg, hogy ezzel nekünk is fájdalmat okoz, sebeket tép fel és fáj. Én is frusztrált lettem tőle.

Nekem nagyon rossz érzés volt, amikor a barátnőmmel kapcsolatban írt. Mintha azt sugallta volna, hogy a barátnőm molesztálta a lányát. Azt is nehéz lenne megemésztenem, hogy az apa (mármint a barátnőm férje a saját lányát), mert alapvetően mi egy időben családilag jóban voltunk, a férjem is jól kijött a barátnőm férjével, de hogy az a lány, akit gimi óta ismerek, szeretek, ilyet tenne? A gondolat is elviselhetetlen.
Most viszont az a nagyon rossz, hogy alapvetően egy rossz reakcióm miatt őt tiltották ki. Mármint GáLá-t.) Nagyon rosszul érzem ettől magam.

Kedves Hajnalkám,
azért tiltottam ki GáLá-t, mert nem bírta elviselni a második moderátori figyelmeztetést, és telefröcsögte a fórumot.

Hajnalkám írta:

Marylyan írta: Na jó, most én érzem úgy, hogy elrontottam valamit. Elnézést kérek, tényleg csendben maradok.

Nem, nem dehogy. Te aztán főleg nem. Ezek már azt hiszem a kavics utórezgései, tudod, amit a tóba dobnak. GáLá dobta bele, de nem gondolom, hogy bántani akart volna, csak nem volt tisztában azzal, mekkora hullámokat fog verni bennem, amit ír.

Örülök, hogy sikerült megnyugodnod. Viszont én úgy érzem, hogy minden alkalommal, mikor ide beírok, akkor magyarázkodás lesz a vége. Egyáltalán nem érzem, hogy ennek a csapatnak a része lennék, írhatok bármit. Sajnálom.

Azt gondolom, egy ilyen fórum üzemeltetése hatalmas nagy felelősség főleg egy ilyen témában. Bár lehet, hogy csak én érzem így. Éppen ezért a moderátoroknak...inkább nem folytatom.
Mint minden közösségben, itt is emberek vannak, s vannak zördülések, ahogy a legjobb családokban is. Tudni kell ezeket kezelni, ha nem sikerül, akkor segíteni. Itt valahol mindenki valamilyen formában zaklatott, bántott, s ezáltal, mivel sebek szakadhatnak fel, megjelenik a sértettség is. Én is többször megbántva éreztem magamat, mikor elejtettem egy-egy morzsát, s nem volt senki, aki segítsen össze szedni, aki figyelt volna, vagy reagált volna. Én úgy oldom meg, hogy vissza vonulok. Valaki úgy, hogy beszól, vagy dühöng, vagy kimondja. Nem vagyunk egyformák, s nem egyformák a reakciónk is. Egy közösségben mindig lesznek, akik kitűnnek akár a viselkedésükkel, de a közösségnek a feladata azt helyre tenni a megfelelő módon. Ez is nagy felelősség.

marylan nagyon is fontos vagy

Én azért boldognak érzem magam. Hála a pszichológusomnak aki segített észrevetetni velem, hogy mennyi szép dolog van az életemben. Vannak rossz napjaim, átsírt éjszakák. De már nem akarok belehalni, mint korábban. Az életemet megnehezítő migrénes fejfájásom minimálisra csökkent, aminek tényleg nagyon örülök, és hogy boldog nyugodt családban élek. (bár senki nem tud a velem történtekről)

Szerinted hogy reagálna a férjed, ha elmondanád neki? És neked nem lenne tőle könnyebb?

Biztos könnyebb lenne, mert nem érezném néha, hogy teljesen más világban élek. Fogalmam sincs hogyan reagálna. Lehet megundorodna tőlem, vagy elbagatellizálná a dolgot, nem venné komolyan. Tényleg fogalmam sincs. Azt sem szeretném, ha csak az áldozat szerepet erősítené bennem. Azt hiszem egyelőre jobb ha nem tudja senki más.

Ági, én mindig elmondtam a párkapcsolataim elején, tudom, hogy a Te ested más, mert már férjnél voltál, amikor előjöttek az emlékeid.Én tudtam róla, de elbagatelizáltam a dolog súlyosságát, illetve nem tudtam, hogy mennyire átszövi az életemet, a viselkedésemet.

Volt olyan barátom, akinek korábbi barátnőjét is abuzálták, mégsem tudta a helyzetet kezelni, de az az igazság, hogy én sem tudtam mihez kezdeni ezzel akkoriban. Volt olyan, aki úgy tűnt, hogy komolyan vesz és tényleg figyel rám, egy idő után pont ott bántott, ahol a legjobban fájt.

A jelenlegi párom teljesen más, mint a korábbiak, s én is sokat változtam. Tudom, hogy az életemre milyen hatással volt az abúzus; gondolok itt a szexualitásra, arra, hogy képtelen vagyok bizonyos szavakat használni. hogy vannak nagyon mély pontjaim, hogy képtelen vagyok a párom ölébe ülni, s hogy nem tervezek gyereket. (legalábbis most nem tudom elképzelni, hogy valaha is anya leszek). Elmondtam neki, hogy nehéz időszakon vagyok túl, hogy pszichológushoz járok, s sok rétegű a problémám, de az egyik legmeghatározó az abúzus. Láttam, hogy feldúlta, de úgy gondoltam, hogy mielőtt komolyra fordulna a kapcsolatunk tudnia kell. Nem fordult el tőlem. Nem utált meg, nem sajnált. Nem érzem, hogy áldozatként kezelne.
Kicsit ő is a struccpolitikát folytatja, s látom/tudom, hogy nem szeret az élet rossz dolgaival foglalkozni, s néha kezdem úgy érezni, hogy eltávolodok tőle. Legutóbb akkor volt ilyen, amikor Rátok találtam. Nem tudott mihez kezdeni vele, s éreztem azt, ahogyan a közösen felépített világunkra sűrű köd ereszkedik, s kettőnk közé áll. Erről én is tehetek, túl sok időt töltöttem itt, s ő nem akart zavarni, de megkérdezte, hogy ezzel segítek-e magamon, biztos, hogy jó ötlet ennyire felzaklatni magam ilyenekkel? Egyértelmű igennel válaszoltam. Majd rájöttem, hogy mekkora szerepem van abban, hogy a köd sűrűsödjön közöttünk. Egyik este elmentünk pizzázni és iszogatni. Miközben a vacsira vártunk, elmondtam, hogy miért érzem fontosnak, hogy itt legyek, hogy Veletek beszéljek, de az valóban nem volt jó, hogy közben Velünk nem törődtem. Nem akarok elszigetelődni, s tudom, hogy nem szeret erről beszélni, de most beszélnünk kell, mert el kell mondanom, hogy mit érzek, hogy mit gondolok, s érzem a távolságot köztünk. Nyitott volt a beszélgetésre, s azóta köd is tisztult. Lehet, hogy az ő figyelmessége, hogy jobban ismeri a rezdüléseimet, mint más, vagy a sokkal jobb önismeretem miatt, de úgy érzem, hogy ez a kapcsolat olyan, amilyenre korábban talán soha nem vágytam, mégis megkaptam, és ez az egyik legjobb dolog, ami történhetett volna velem

Aniron, nagyon bölcs voltál, tök jó, hogy megmagyaráztad neki. Nem várhatjuk el, hogy értsék, mikor még mi is néha nehezen értjük magunkat... Muszáj, hogy közelebb engedjük magunkhoz a társunkat. Nem mondhatjuk előre - még akkor sem, ha sok rossz tapasztalat van mögöttünk - hogy úgysem fogja megérteni. Meg kell próbálni. Szóval Ági, hajrá!

Köszönöm Mara! Megpróbálok a korábbi kapcsolataimból tanulni, s nem elkövetni ugyanazokat a hibákat. Rájöttem, hogy néma gyereknek az anyja sem érti a szavát, hát akkor a párja hogyan értené meg?

Nem olyan családban nőttem fel, ahol a felnőttek nyíltan és őszintén kommunikáltak, s az ő mintáikat követve én is képtelen voltam beszélni, s ezzel nem segítettem magamon..


Hmmm... most ez a "néma gyereknek az anyja sem érti a szavát...." kicsit más értelmet is kapott. Valami ilyesmiről már volt szó itt a fórumon, és a pszichológusommal is beszéltünk erről, hogyha egy gyereket abuzálnak akkor megváltozik a viselkedése, s hiába nem beszél róla, tünetek vannak.

Tudjátok mi jut eszembe erről, hogy "Néma gyereknek anyja se érti a szavát"? Mi van, ha nem is a gyerek a néma, hanem az anyja a süket?