Ilyen múlttal lehet az ember boldog?

Anoni Mara írta: Tudjátok mi jut eszembe erről, hogy "Néma gyereknek anyja se érti a szavát"? Mi van, ha nem is a gyerek a néma, hanem az anyja a süket?

Túl gyakori az Mara! A kérdést folytatom: miért süket az anya?

Anoni Mara írta: Tudjátok mi jut eszembe erről, hogy "Néma gyereknek anyja se érti a szavát"? Mi van, ha nem is a gyerek a néma, hanem az anyja a süket?

És vak.

Angyalka írta: Túl gyakori az Mara! A kérdést folytatom: miért süket az anya?

Én ezt még valahogy meg tudom érteni. Az ember ilyen. Amiről nem vesz tudomást, az nincs is. Vannak ilyen pszichológiai jellegű kísérletek is, hogy pl. mit veszel észre az utcán, meg ilyenek.

Amit viszont sehogy se tudok (meg)érteni, az pl. az utolsó történetben az anya. Hogy még segít is az apának. Ez hogy????

Hajnalkám írta: Én ezt még valahogy meg tudom érteni. Az ember ilyen. Amiről nem vesz tudomást, az nincs is. Vannak ilyen pszichológiai jellegű kísérletek is, hogy pl. mit veszel észre az utcán, meg ilyenek.

Igen, ez ennek a pszichológiája, és valóban, "az ember ilyen". De egy anya nem lehet ilyen. A saját lelki békéjéért nem áldozhatja fel a gyerekét. Persze sok esetben tudat alatti folyamatok ezek. Az én anyám sem azért nem vette észre az intő jeleket, mert gonosz, vagy mert nem szeretett. De nem tudom, ettől még meg lehet-e / meg kell-e bocsájtani neki, hogy elment dolgok mellett.

"De nem tudom, ettől még meg lehet-e / meg kell-e bocsájtani neki, hogy elment dolgok mellett."

Lehetni lehet, de nem kell. Mert talán ha nem volt pszichológiai érzéke, észrevehetett valamit, de nem gondolt arra, hogy emiatt változott meg a gyereke.

Azt viszont, hogy tevőlegesen is segít, részt vesz az abúzusban, szerintem nem lehet megérteni. És amit az ember nem ért meg, azt valahogy igazán megbocsátani se tudja.