Kiállítás

jelen írta: Mara ez most lehet hulye otlet de az ado 1%-al nem tudunk vhogy segiteni a szervezesben?

Ezzel az a baj, hogy nagyon hosszú az átfutása, a nyomdának meg most kell fizetni.
Amúgy a Galériának van számlája, nekik lehet utalni támogatást, pontosítva, hogy melyik kiállításnak szól. Persze ehhez el kéne áruljam a kiállítás címét.
Mindegy, valahogy megoldjuk. Kerestük az UNICEF-et is, elég érdekes válaszokat kaptunk. :angry: De nem adjuk fel.

Szia Mara. Köszönöm,Tűrhetően,vagyok.
Szerintem össze jön a pénz egy ilyen fontos dologra,mint az abuzus.
Nem vagyok sokat,mert dolgozom. A sors iróniája,hogy épp egy pszichiátriai osztályra sodort az élet.
Sokat látok hallok,és tapasztalok. Bár csak takarító vagyok,a személyzet,és a "betegek" nagyrésze kezd bízni bennem.
Jól érzem magam itt,csak egy kicsit furcsa,a betegek között. Ők kicsit mások,mint egy fizikai Traumás sérült,vagy éppen egy haldokló vagy bármi. Ők nekik,külön világuk,van,amibe nem minden esetben fér bele a "normális" valós szituációk. A zöme le van ragadva egy életeseménynél CSak ők nem akarnak ki szakadni ebből az állapotból. nem kérnek segítséget. Talán nekik már mindegy. Nem tudhatom,és nem is akarok nagyon belemenni.
Jó éjt Mara,és a Többieknek is. Puszim Sziasztok.

Nagyon jó ötletnek tartom a Kiállítás gondolatát! A fórum egy ablak, ez egy virtuális tér, de egy galéria, ahol húsvér emberek fordulnak meg, ajtó lehet a világ felé. Én már vállaltam egy pici részt abban, hogy ez az átjárható tér létrejöhessen, de mint olvashattátok Marától, elkelne még a segítség. Kedves Fórumozók, biztatnálak Benneteket, ha tehetitek segítsünk, hogy létrejöjjön a Kiállítás! Szerintem, akik régóta itt vagyunk, nekünk, legalábbis nekem hozzájárult a gyógyulásomhoz a honlap. Mérföldkő volt számomra, amikor megtudtam, hogy nem vagyok egyedül azzal amit átéltem. Én amikor a támogatás mellett döntöttem örültem, hogy végre valahogyan kifejezhetem a hálámat. Ja és ha nem is személyesen, de ott végre testben is találkozhatunk

A kiállításról van hír???

Valahogy elkerülte a figyelmemet Május kérdése, hogy van-e hír a kiállításról. De nem is baj, mert amikor írta, még nem volt. Most viszont már konkrétumokat is tudok mondani!
Lesz kiállítás, végül az időpont május lesz. Az UNICEF-fel közösen rendezzük.
A Katona József színházban lesz, a megnyitó pedig május 4-én lesz,17 órakor, írjátok be a naptárba! Rögtön utána lesz egy mini-felolvasó is a színház kamaratermében, alias Sufni, 18 órás kezdettel.
Ezen kívül két izgalmas esemény lesz a kiállítás ideje alatt, az egyik május 7-én, szombaton, 16 órakor, ennek a programja még most körvonalazódik,
A záró eseményünk nagyon izgalmas, remélem, sokan el tudtok jönni: egy kötetlen beszélgetést szeretnénk rendezni a szexuális abúzusról, pszichológus moderátorral. Ez május 25-én lesz, 18 órakor.

Tiszta izgatott lettem, nem is tudom, miért! Hogy lesz ez a kiállítás, hogy foglalkoznak sokan ezzel a témával, hogy biztos lesznek ott a fórumról, hogy a Katonában lesz (szeretem). És kedvenc hónapom a május.
Azt szabad tudni, ki lesz a pszichológus moderátor?

Május írta: Tiszta izgatott lettem, nem is tudom, miért! Hogy lesz ez a kiállítás, hogy foglalkoznak sokan ezzel a témával, hogy biztos lesznek ott a fórumról, hogy a Katonában lesz (szeretem). És kedvenc hónapom a május.
Azt szabad tudni, ki lesz a pszichológus moderátor?

Örülök, hogy izgatott lettél, mi is izgatottak vagyunk. Hogy ki lesz a moderátor, az még nem biztos, ezért inkább nem mondok nevet. De profi lesz, azt megígérhetem. Jó lenne, ha jönnétek, végre találkozhatnánk, beszélgethetnénk, anélkül persze, hogy bárki felfedné a valódi- vagy fórumozó nevét.

Mint írtam, május 25-én egy kötetlen beszélgetést szervezünk a Katonában. Jó lenne tudni, van-e kedvetek hozzá, hogy képzeltek egy ilyet, milyen témák érdekelnek titeket stb.
A Cortex vetítésen volt egy érdekes megoldás, erről is érdekelne a véleményetek. Egy vetítő volt a színpadon, ide lehetett SMS-ben küldeni kérdéseket. A kérdések rögtön megjelentek a kijelzőn. Egyrészt nagyon tetszett, mert bármilyen kérdést anonim módon fel lehetett tenni, ugyanakkor olyan személytelen megoldásnak tartom ezt.
Szóval írjatok le mindent, ami eszetekbe jut erről!

Mara, engem érdekelne ez a kötetlen beszélgetés, szívesen részt vennék egy ilyenen. Jó ötlet ez az sms-es kivetítős kérdésfeltevés azok számára, akiknek még a komfortzónájuk ezt megkívánja, mert így bátrabban jelen lehetnének aktív résztvevőként is. Számomra már lényegtelen az anonimitás. Azt gondolom, nem túlzok ha azt mondom, hogy egy ilyen találkozóval akár egy világméretű mozgalmat is el lehetne elindítani.

Én biztos elmegyek. Tetszik ez a kivetítős megoldás is, bár most úgy gondolom, mint Kiscsillag, hogy nyíltan is merek kérdezni. De persze elszállhat a bátorságom, leblokkolhatok.

Engem minden érdekel a témával kapcsolatban, akkor is, ha rengeteget olvastam óra. Ilyenek például:
- hol a határ az abúzus és a nem abúzus között? Pontosan mi számít abúzusnak?
- miért terápia közben jöttem rá, hogy mi történt velem? Másért mentem pszichológushoz, egy év után kezdtem összerakni a dolgokat. Csomó emlékem megvolt előtte is, teljesen váratlan pillanatokban láttam meg ezeket a "képeket" évtizedeken át. Szóval miért a terápia hozta elő?
- léteznek hamis emlékek, lehet, hogy az ember csak "kitalálja", hogy abúzus érte? Én gyerekkoromban nem gyanakodtam, csak gyűlöltem, ami történik.
- ami gyerekkorban történt, tényleg olyan fontos?
- az anya tudja, hogy mi történik a gyerekével? Tudja és hagyja? A pszichológusom szerint mindig tudják az anyák, ha nem is "hivatalosan", de tudat alatt mindig tudják.
- miért történik meg??????? Miért csinál ilyet valaki?
- milyen családban történhet ez meg? Az enyémben rengeteg a titok meg az elhallgatás, a sunnyogás, a mellébeszélés.
- ha az egyik gyerekkel megtörténik, megtörténik a testvérrel is?
- az elkövető akkor, amikor csinálta, tudta, hogy rosszat csinál? És ha csak játszani akart??? Nálam mindig nevetett és úgy viselkedett, mintha ez része lenne a gyengédségnek, a törődésnek. És ha tényleg én értettem félre?
- az elkövető 20-30 év múlva emlékszik arra, hogy mit tett???
- van értelme a szembesítésnek, a leleplezésnek?
- kit érdemes szembesíteni, az elkövetőt, vagy az anyát, aki hagyta?
- milyen részletességgel kell elmondani a terápiában a történteket?
- lehet, hogy egész életemben terápiára meg támogatásra van szükségem?
- lesz olyan nap, hogy nem jut eszembe, hogy nem gondolok rá? Van vége?
- lehet kapcsolatot tartani felnőttként az elkövetővel a családi béke kedvéért?
- miért én szégyenlem magam, miért nem ő?
- van olyan társadalom, ország, ahol az abúzus gyakoribb/ritkább? Miért?

Ez annyira jól hangzik. Talán megér 300 km. utazást, hogy valahogy ott legyek. Mert ott kell lennem.
Engem most az foglalkoztat, hogy lehet ezzel együtt élni, mikor azóta, hogy feljött az emlék, nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe. Elmúlik ez valaha? Vagy addig fogok járni terápiára , amíg ez változni nem kezd?
Az sms-kérdezés szerintem is jó ötlete, a mellett, hogy személyesen is lehessen kérdezni.

Ági40 írta: Ez annyira jól hangzik. Talán megér 300 km. utazást, hogy valahogy ott legyek. Mert ott kell lennem.
Engem most az foglalkoztat, hogy lehet ezzel együtt élni, mikor azóta, hogy feljött az emlék, nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe. Elmúlik ez valaha? Vagy addig fogok járni terápiára , amíg ez változni nem kezd?
Az sms-kérdezés szerintem is jó ötlete, a mellett, hogy személyesen is lehessen kérdezni.

Nagyon remélem, hogy ott tudsz majd lenni!

Breaking news, ti tudjátok / lássátok először, itt a kiállítás hivatalos logója:

Nem tudom, kinek a fantáziáját és kreativitását kell dicsérni, de szerintem baromi jó!!!!! A "szójáték" elképesztően ötletes!!!