Amikor nem te vagy az áldozat...

Egy újabb könyvet ír a szerző, aki saját feltárásból dolgozik, saját interjúalannyal. Szörnyű történet...de mindenkié az. Itt viszont az lesz az újdonság, hogy az elkövető oldaláról lesz megírva egy fikció...és ebben a kontextusban elhangzott ez a mondat. Könyörgöm, elérhető lenne, hogy megszeressük...nem a sajnálatról van szó(remélhetőleg), hanem arról, hogy úgy írja meg, optimistán értelmezve, hogy nem fog annyira ökölbeszorulni a kezünk, mint szorulhatna?
Felzaklatott ez a dolog. Hiszen nem a szerző az áldozat. Nekem ez a mondat sokmindent tartalmaz és nagy a felelőssége , hogy mit vizionál az elkövetőről!
Ezt a könyvet nem fogom birni elolvasni...

.

Május, mi ez a cikk?

Jajj! Mi a cikk? Ennek kapcsán írták?

szinhaz.hu/budapest/62455-keszul-a-soha-...rju-simko-katalinnal

A komment is érdekes alatta.

Jajj.
Ez nagyon rossz.
Az, hogy szó szerint idéz a történetekből, és hogy nem említi a forrást sem...
És az, hogy megfigyelve olvas, saját gyűjtésre... Kicsit rablás. Felkavaró.

Május ezt szépen összeraktuk. Itt is a nagypapa az elkövető.ez sztem u.az lesz..csak egy második könyv más által megírva vagy feldolgozva..tehát ezért nem szorul majd ökölbe az emberek keze?!

Sziasztok!
Abban a reményben fordulok hozzátok, hogy majd akad itt valaki, aki tanácsot tudna nekem adni, egy elveszett 22 éves szerelmes ember döntésében.
A történetem nem rég kezdődött, megismerkedtem egy velem egykorú lánnyal, ő pontosan olyan volt, akitől megszépül az ember élete, akiről már az első pillanattól kezdve hisszük, hogy végre Ő az a lány, aki megszépíti az ember életét, és akivel tudhatta, hogy végre pontosan ott van az életben, ahol lennie kell. Jó kapcsolatunk volt, azonban mindig éreztem, hogy valami a múltjában történhetett, amit sosem akar egészen magának sehogy másnak beismerni. Igazam lett, hónapok elteltével, egy átbeszélgetett éjszaka után elmondta, hogy 18 évesen haza felé menet egy férfi megverte és megerőszakolta. Az első kérdése az volt: hogy nem undorodok e tőle?! Annyira megviselt ez a kijelentése, hogy nem is értettem, hogy miért is kérdezi ezt tőlem. Aztán átbeszéltük a dolgokat, azt hittem, hogy végre minden jól alakul majd, aztán hónapok múlva kezdődtek a "bajok". Nem érhettem hozzá, azt hittem velem van a baj, de ő csak annyit mondott, hogy most nem akarja, én válaszokat akartam a miértekre, de ő inkább a szakítást választotta. Azóta eltelt pár év, és mai napig nem tudom elfogadni, hogy nem tudtam neki segíteni, azóta könyveket olvasok, hogy jobban megértsem, de nem jutok egyről a kettőre. Ha valakinek lenne pár tanácsa a miértekre azt megköszönném!

Karma, ha olvasgatsz itt, megtalálod a választ a kérdésre. de így direktben nagyon nehéz válaszolni, mert nem tudjuk, mit érez az a lány.