Van vége?

Ugy erzem magam mintha az egesz vilagba egyedul lennek a kisfiammal.

Majus a munkad mi? Tanar? Csak h keszulnod kell. Bocsanat termeszetesen nincs gond ha itt nem valaszolsz. Holnaptolmar remelem sutni fog a nap es jobb lesz a hangulatom. Most a gondolataimat rendezgetem a jovonket a kisfiammal tervezgetem. Es varom a terapiai talalkozast a pszichologusommal.

Május írta:

Hajnalkám írta: [
Már feltápászkodtam. Nem túl jó így, de már megszoktam, hogy időről időre padlót fogok. Aztán feltápászkodok. És megy tovább a verkli.

És mitől tudsz feltápászkodni? És mitől szoktál padlót fogni?
Én most pár napja jobban vagyok, és mindig azt hiszem, több padló, több összerogyás nem lesz - aztán mégis, kibillenek és jönnek az agyonnyomó érzések meg gondolatok. Hát ezért kérdeztem én, hogy van-e ennek vége, hogy lesz-e olyan, amikor nem rogyok össze. Tudom, hogy mindenkinek vannak rossz napjai, de ez más, ilyenkor rám szakad az ég, olyan érzés, és elsöpri a jelent meg a körülöttem lévő valóságot. Hát ezért gondolom néha, hogy úgy kellene tennem, mintha nem történt volna semmi....

Jó kérdés. Legtöbbször attól fogok padlót, amikor a férjem sokat dolgozik, és sokat vagyok egyedül. Az nehéz. A feltápászkodás meg egyfelől szerintem a hitemen múlik, de ne úgy képzeld, hogy nekiállok egész nap imádkozni meg templomba járni (oda amúgy se járok), csak hiszek Istenben, és hiszem, hogy segít. A vallás az nem segít. Mindamellett éppen most gondolkozom azon, hogy valójában ez már feltehetően hozzám tartozik. Ez vagyok én. Maga az abúzus már távoli, talán mert már tényleg nagyon régen történt, és úgy érzem, közvetlenül már nincs rám hatással. Nyilván lenne mit feldolgoznom még, ha terápiára járnék, de így is próbálom. Pl. bogot kezdtem, meg itt is írok, olvasok, és beszélgetek erről a férjemmel is.
Tehát bizonyos értelemben azt mondom, igen, már vége van. Már rég nem abuzálnak, felnőttem, már nem is érhetne hozzám a nagybátyám, ha akarna sem. meg tudnám magam védeni, de nem is kéne, hogy én védjem meg magam, mert a férjem is megvédene.
Más szempontból meg abban az értelemben soha nem lesz vége, hogy nem lehet meg nem történtté tenni a dolgokat. De ez tesz ilyenné, amilyen vagyok. Még a padlót fogásaimmal is. Ha el tudom fogadni így magamat, akkor nyert ügyem van. És jó úton haladok. Főleg ha majd sikerül ezeket a padlót fogásokat is elfogadni. Hogy van, amikor rám szakad az ég. Mert csakugyan olyan érzés, ezt jól leírtad. De hogy ez nem baj. Ez sem baj, ez benne van. Mert majd megint felállok. És egyre gyorsabban állok fel. Ki tudja, aztán még az is lehet, hogy egyszercsak majd nem is lesz elesés sem, meg ég rám szakadás sem. De ha lesz, az se baj. Ez is elmúlik.

Baj, ha idézek egyet a Bibliából? Remélem nem. Ezt a bibliai részt már akkor szerettem, amikor még nem is voltam hívő. Szóval nem azért rakom be, hogy bárkit is térítsek, csak olyan szépnek tartom, és igaznak.

Prédikátor könyve 3. rész

1. Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
2. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
3. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
4. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
5. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
6. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
7. Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
8. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.

Jelen küldte.

Akkor ennek a szarságnak ahogyan érezzük magunkat soha nem lesz vége? Olykor mindig előjön? Én ezt nem akarom. Bízom benne megerősödök annyira, hogy egyszer majd nem fogok már " padlót fogni" ha gondolok a múltra. Bízom benne, hogy sikerül olyan szinten feldolgozni a velem történteket.

Szerintem a szarságnak úgy lesz "vége" , hogy bár elfelejteni nem fogod, elő fog kerülni időnként, de talán már nem fog annyira kiborítani, és másként fogod kezelni, és nem nyomja rá bélyegét látványosan a napjaidra. Vagy mondjuk tudod kezelni. Én így képzelem el.

Május írta:

Tehát bizonyos értelemben azt mondom, igen, már vége van. Már rég nem abuzálnak, felnőttem, már nem is érhetne hozzám a nagybátyám, ha akarna sem. meg tudnám magam védeni, de nem is kéne, hogy én védjem meg magam, mert a férjem is megvédene.
Más szempontból meg abban az értelemben soha nem lesz vége, hogy nem lehet meg nem történtté tenni a dolgokat.

Baj, ha idézek egyet a Bibliából? Remélem nem. Ezt a bibliai részt már akkor szerettem, amikor még nem is voltam hívő. Szóval nem azért rakom be, hogy bárkit is térítsek, csak olyan szépnek tartom, és igaznak.

Hajnalkám, szépet írtál, nagyon, és biztatót is! Nem vagyok hívő, a Bibliát kicsit azért ismerem, és nagyon szépet idéztél.
Én még nem tartok ott, ahol te. Még úgy érzem, mellettem vannak a bántások, még nem múltak el, és megvédeni magamat bárkivel szemben nagyon nehéz. Engem könnyű lenyomni erőből, engem könnyű becsapni. Ezért állandó készenlétben élem az életem, hogy honnan jön a következő bántás.
Szívesen belenéznék a blogodba, de ha titkos, ha nem nyilvános, teljesen megértem!

Május, egyáltalán nem baj, ha nem tartasz ott, ahol én. Hiszen tudod, mindennek megvan a maga ideje, engem erre tanított ez az idézet. Vagyis hagyj időt magadnak arra, hogy megéld a bánatot is, örömet is. Az egyik ilyen önsegélyező jellegű könyvem írja (a szerzője amúgy pszichológus vagy pszichiáter, soha nem tudom, az a címe, hogy A szeretet választható), hogy nem szabad kihagyni az egyes fázisokat. Sokan pl. kihagyják a gyász fázisát, mert nagyon szeretnének már túl lenni az egészen (a könyv nem az abúzusról ír, hanem mindenféle gyerekkori problémákról, amik miatt az ember nem tud felnőttként normális életet élni), és ezért nem is sikerül igazán jobban lenniük.

A blog nyilvános, szívesen meg is mutatnám, csak nem tudom, lehet-e. Maráék arra kértek minket, hogy semmi személyeset ne linkeljünk ide be.

Most rendeltem meg a Szeretet választható könyvet. Bízok benne, hogy segíteni fog a benne leírtak. Nem akarok kihagyni egy fázist se, jól akarok lenni. Ez így leírva jól hangzik, közben meg olyan nagyon nehéz ez, a mindennapok, nagyon szeretet szerelem hiányom van és CSALÓDOTT vagyok. De mindent megteszek magamért ami tőlem telik.

En sem tudok orulni a kisfiamon kivul semminek. De ez csak egy reszem. A masik teljesen ures szomoru csalodott. En sem hiszem hogy valaha jol leszek. Nem is tudom az milyen lehet. Vagy tenyleg az egesz vilag csak egy atveres egy hazugsag?

jelen írta: En sem tudok orulni a kisfiamon kivul semminek. De ez csak egy reszem. A masik teljesen ures szomoru csalodott. En sem hiszem hogy valaha jol leszek. Nem is tudom az milyen lehet. Vagy tenyleg az egesz vilag csak egy atveres egy hazugsag?

Nem az. Csak most éppen lefelé megy a hullámvasút. Itt szerintem mind tudjuk, milyen ez. Aztán majd megy fölfelé megint. Az a jó, amikor egyre kevesebbet megy lefelé, és egyre hamarabb indul újra fel.

Egesz ejszaka alig aludtam. Ez borzadto.Mar total kimerult is vagyok. Vege lehetne mar ennek is es legalabb kezdetben ejszaka tudnek megnyugodni. Tok kilatastalan minden.

jelen írta: Egesz ejszaka alig aludtam. Ez borzadto.Mar total kimerult is vagyok. Vege lehetne mar ennek is es legalabb kezdetben ejszaka tudnek megnyugodni. Tok kilatastalan minden.

Jelen, lehet, hogy segítene, ha legalább alváshoz szednél valamit. Nekem ilyenkor segített..

Alvashoz szedek frontint 0.5ost. De igy is felkelek sokszor. Nagyon sokszor. Estere mar tok faradt vagyok, el is alszok de hamar felkelek. De jo lenne mar vege lenne

Nem bena kerdes. Pont ezt csinalom en is , futok. Telen nem futottam de most elkezdtem ismet. Heti 3 szor kb tudok idot szakitani ra. Ezt is ugyanugy csinaljuk, fura.

Jelen, kitartás! Szerintem nem szabad egyszerre túl sok mindent elvárni magunktól. Ha kicsit sikerül aludnod éjszakánként, még ha nem is egyhuzamban, már az is sokkal jobb annál, mintha egyáltalán nem aludnál semmit. Nálam olyan is volt, kb. 2 napig bírtam kávén élő zombiként, aztán mikor már úgy éreztem, ott pusztulok meg helyben, kiütöttem magam egy adag vodkával. Szerencsére csak ritkán volt ilyen, általában 4 óra alvás akkor is összejön, ha nagyon padlón vagyok.
Nekem elalváskor az olvasás segít. Valami izgalmas és jó pörgős regény. Általában nehezen állok neki, inkább rágódnák tovább, de néhány oldal után már nem a saját kis sztorim képei peregnek a fejemben, hanem a regényé.

Mikor eljövök a terápiás óráról, pár napig jól vagyok, aztán jön a nem alvás, a véres, ijesztő erőszakos álmok. De még gyógyszert nem szedek.
Most elutazom Hamburgba a tesómhoz egy hétre, talán vissza billennek a dolgok bennem.

Ági, ha Hamburgba mész a tesódhoz, akkor nemcsak lelkileg leszünk közel egymáshoz, hanem fizikailag is!