Tudatom Kutatom

Sziasztok,

Eleg regen nem jartam itt.Ma valamiert megis itt kotottem ki.Nem tudom pontosan mi hozott vissza kozetek ,talan a tudat hogy nem vagyok egyedul...
Nagyjabol masfel eve csinalom a terapiamat, azthiszem nagyon sikeresen.Rengeteg mindenen mentem keresztul a pokol kapujatol egeszen a mennyorszag ajtajaig.Vegletegben gondolkodni s kozben elhaladni az elet mellet csukott szemmel.MIert???Felelembol!!!
A felelem az ami meggatol hogy szabad legyek talan a legerosebb erzes amit meg kell elni(masik polus szeretet,szerelem)??. Azthiszem hogy csak ezen keresztul van modom megerteni hogy a trauma ami tortent hogyan fejti ki hatasat a mindennapjaimba,
Rengeteg gyakorlasba, idobe,szorongasba,gyalazatba es isten tudja mibe kerult hogy elkezdjem a tudatomat elkuloniteni a fajdalomtol es eszrevenni hogy azok mar nem ugyanazok a szituaciok es elkezdeni nem felni inkabb megismerni a szinesseget az ujnak..Ami megvaltoztatja az eletemet.Ugyanakkor ez a galad fajdalom millio formaban es szinben probalja magat eletben tartani atvenni az iranyitas felettem.Azthiszem mindannyionkank hatalmas fajdalmat kell elviselni nap mint nap bar ez a hatalmas energia megis formal valamilyenne lehet az negativ vagy pozitiv.Talan ebben lehet valasztasunk...Lassan de biztosan apro lepesekkel ahaladva, megtorpanni de menni elore a szemet a celon tartani.
Szeretnek bekeben elni az erzeseimmel a kornyezetemmel es megtapasztalni milyen igazan szeretni es szeretve lenni,eroszak es fajdalom nelkul.Lehetseges ez?Neha pillanatokra azthiszem sikerult ott vagyok de hol???Hova??? Talan a mostba???Hogyan talaljak vissza onmagamhoz olyan hosszu meg az ut....Talan ez csak az elet resze.Ilyen is olyan is?De hogyan lehet a kettot egyensulyban harmoniaban tartani ahol mindennek megvan a helye???Talan holnap megtudom

.

En is masfel eve jarok kb. terapiara. Ugyanezek az erzeseim gondolataim. Neha oly kilatastalan minden neha jobb erzeseim vannak. De hogy hol vagyok miert vagyok mi van a mostban sokszor nem tudom. Aki mar tullepett ezen a szakaszon az szepen kerem ossza meg a tapasztalatait velunk. Majus ugy erzem mi kozel hasonlo sradiumba lehetunk. De vegigcsinaljuk es jobb lesz ))

bandibig5 írta: Sziasztok,

Eleg regen nem jartam itt.Ma valamiert megis itt kotottem ki.Nem tudom pontosan mi hozott vissza kozetek ,talan a tudat hogy nem vagyok egyedul...
Nagyjabol masfel eve csinalom a terapiamat, azthiszem nagyon sikeresen.Rengeteg mindenen mentem keresztul a pokol kapujatol egeszen a mennyorszag ajtajaig.Vegletegben gondolkodni s kozben elhaladni az elet mellet csukott szemmel.MIert???Felelembol!!!
A felelem az ami meggatol hogy szabad legyek talan a legerosebb erzes amit meg kell elni(masik polus szeretet,szerelem)??. Azthiszem hogy csak ezen keresztul van modom megerteni hogy a trauma ami tortent hogyan fejti ki hatasat a mindennapjaimba,
Rengeteg gyakorlasba, idobe,szorongasba,gyalazatba es isten tudja mibe kerult hogy elkezdjem a tudatomat elkuloniteni a fajdalomtol es eszrevenni hogy azok mar nem ugyanazok a szituaciok es elkezdeni nem felni inkabb megismerni a szinesseget az ujnak..Ami megvaltoztatja az eletemet.Ugyanakkor ez a galad fajdalom millio formaban es szinben probalja magat eletben tartani atvenni az iranyitas felettem.Azthiszem mindannyionkank hatalmas fajdalmat kell elviselni nap mint nap bar ez a hatalmas energia megis formal valamilyenne lehet az negativ vagy pozitiv.Talan ebben lehet valasztasunk...Lassan de biztosan apro lepesekkel ahaladva, megtorpanni de menni elore a szemet a celon tartani.
Szeretnek bekeben elni az erzeseimmel a kornyezetemmel es megtapasztalni milyen igazan szeretni es szeretve lenni,eroszak es fajdalom nelkul.Lehetseges ez?Neha pillanatokra azthiszem sikerult ott vagyok de hol???Hova??? Talan a mostba???Hogyan talaljak vissza onmagamhoz olyan hosszu meg az ut....Talan ez csak az elet resze.Ilyen is olyan is?De hogyan lehet a kettot egyensulyban harmoniaban tartani ahol mindennek megvan a helye???Talan holnap megtudom

Május, kiemeltem Bandibig üzenetében a sok-sok pozitívumot, amiből te ennyit láttál meg:

A fájdalom, a félelem, a gyalázat....

Bandibig, nagyon örülök, hogy jó úton jársz! És persze, hosszú az út, És örülök, Jelen, hogy te is szépen lépegetsz előre.

És igen, én túl vagyok ezen a stádiumon, akartam is erről írni valamikor, mert talán ez ad nektek erőt a kitartáshoz. Tegnap vettem csak észre, mennyire nem gondolok már a történtekre, mennyire nem ez teszi ki a mindennapjaimat, valahogy az egész problémától eltávolodtam már. És nyilván lesz még sok visszaesésem, és ahogy Bandibig olyan szépen írja, a fájdalom millió formában ott van bennünk, egy csomó rossz működés alakult ki az évtizedek során, és biztos van egy részük, amelyik már nem is tud változni. De én nagyon hiszem, hogy van remény.

Nézd, Mara, kiemelés nélkül is tudom, hogy mindenben a rosszat látom, beszűkültem és kicsúszott a talaj a lábam alól. Nekem sem jó ez. Igyekeztem azért pozitívat is írni a hozzászólásokhoz. Nem akartam ártani az oldalnak.

Május, nem vádolt Mara semmivel, csak igyekezett éppen felhívni a figyelmed a pozitívumokra..

Május írta: Nézd, Mara, kiemelés nélkül is tudom, hogy mindenben a rosszat látom, beszűkültem és kicsúszott a talaj a lábam alól. Nekem sem jó ez. Igyekeztem azért pozitívat is írni a hozzászólásokhoz. Nem akartam ártani az oldalnak.

Május, nem az oldalnak ártasz, hanem magadnak. Azzal is, hogy mindenhol ellenséget látsz. Csak meg akartam mutatni, hogy Bandibig alapvetően egy jókedvű, pozitív üzenetet írt, beszélve az aktuális nehézségeiről is. A válaszodból úgy tűnt, mintha elkeseredettségében írta volna. Nem azt gondoltam, hogy segítség nélkül nem tudsz egy szöveget értelmezni...
Nem az oldalt féltettem, hanem téged.

Viszont az állandó törlésről jó lenne leszokni, mert követhetetlenné válnak a topikok... Mindent kiürítesz.

Jelen, a Te kérésed indított arra, hogy újra regisztráljak a honlapon. Korábban néhány hónapig aktívan fórumoztam ezen az oldalon, de töröltettem a regisztrációt, az most lényegtelen, hogy miért. A fórumot azonban, mint hozzátok hasonló élethelyzeteket elszenvedett, külső szemlélőként látogatom. Érdekel a sorsotok, sokat tanultam Tőletek! Jelen, azt kérted, hogy osszuk meg a tapasztalatainkat. Én négy hónapja fejeztem be a terápiát. Szinte minden szavatokat, amit itt a fórumon leírtatok értek és nagyrészt át is tudom érezni. A terápiát úgy fejeztem be, hogy egyszer csak tudatába kerültem annak, hogy befejezhetem. Az utolsó alkalommal úgy mentem a terapeutámhoz, hogy elköszönni jöttem, amivel Ő egyetértett. Jól vagyok és hálás vagyok a Teremtőnek az életemért! Az önpusztító gondolatok tömkelege után, már önmagában ezt is egy csodának élem meg. A jelen életemet úgy tudnám jellemezni, mintha egy új életet kaptam volna ugyanabban a testben, úgy hogy emlékszem az előző életemre, tudatában vagyok a tapasztalataimnak. Formailag az életemben nem történt nagy változás, de minőségileg egy merőben más dimenzió a terápia előtti és utáni életem. Az, hogy kinek meddig tart a terápia és milyen módszer hatékony számára egyéne válogatja. Az utat mindenkinek magának kell végigjárnia. Azért van szükségünk segítségre, mert az a részünk, amely gyerek szinten megrekedt a trauma idején, annak segíteni kell felnőni, őt még kísérni kell, mint a kisgyereket az óvodába vagy az iskolába. A terapeuták értenek ehhez, de a folyamatban nekünk is aktívan részt kell venni, illetve van, hogy pont az ellenkezője az igaz, amikor éppen az a jó, ha semmit nem teszünk. Ezeket meg lehet tanulni. A pszichológia tudománya ugyanúgy fejlődik, mint a technika. Az ember ma már genetikai kódokat át tud programozni önmagában. Nekem például a terápia során kitisztult a hangom, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy visszakaptam a hangomat. „Hallok” és „látok”, mert ha visszagondolok a terápia előtti életemre, akkor olyan, mintha vak és süket lettem volna. Ami persze nem igaz, csak éppen nem akartam látni és hallani! Van, amikor egyedül kell menni az úton, de mindenkinek van olyan része, ami a túlkompenzálás miatt jóval fejlettebb az átlagemberétől, hát hívjátok olyankor azt a felnőtt részeteket segítségül. Nagyon sokan elmondjátok, hogy mennyit segítetek másoknak, az a kisgyermek részetek is megérdemli a segítséget, amelyet annak idején a felnőttek magára hagytak. A terápiám során otthon sokszor eszembe jutott, hogy a következő alkalommal megkérem a terapeutámat, mondja el őszintén, hogy ismer olyan embert, aki meggyógyult? Egyáltalán meg lehet ebből gyógyulni? Aztán valamiért ott mindig elfelejtettem, majd egyszer rádöbbentem, hogy engem ennek a kérdésnek a válasza már nem befolyásol. Akkor már úgy gondoltam, hogy nem számít, hogy tudok-e olyan emberről, aki meggyógyult vagy sem, mert ha még senki nem tudott kijönni ebből, attól az még megtörténhet. Nálam is és másnál is! „Lehetek én is azaz egyetlen…” De bármelyikünk, és mindannyiunk lehet azaz „egyetlen”! Csak biztatni tudok Mindenkit a kitartásra! Amíg élünk van esélyünk! A gyógyulásba vetett hiteteket soha, de soha ne adjátok fel!

Egy meglehetosen eros het utan ma egy fantasztikus oran vagyok tul.Sikerult valamit megertenem.Rengeteget energiamat forditottam eddig arra hogy eltakarjam a traumamat mindenki elol.Viszont be kell latnom hogy ez igen is megtortent az eletem reszet kepezi.A folyamatos szegyen erzetnek es fajdalomnak en is "cinkosa" vagyok.GYerekkoromban nem volt fogalmam mi is tortenik.A mostban, a jelenben,folyamatosan megadom az engedelyt hogy ujra es ujra atelhessem ezt az edes keseru szenvedest,Persze nem tudatosan.Nah most en ma eljutottam arra a pontra hogy igen megtortent de ez egyaltalan nem oke hogy valaki ilyet tett velem.Ez az igazsag.allitolag az meg szabadda tesz.Igenis meg kell tanulnom megszeretni azt a kisfiut aki meg neha fel es megtanitani neki hogy senki nem elhet vissza az artatlansagaval ha csak o bele nem egyezik..es igy talan aprankent felcserpedik es ujra az az eletvidam srac lesz akinek isten teremtette.

Ma szoba kerult az is hogy ujra idekeveredtem az oldalra,nyilvan a kerdesek amikre olyan regota keresem a valaszt talan itt vannak elrejtve a sorok kozott.Koszonom Mara. (You should have seen her eyes today)Proud, very Proud!

Anoni Mara írta: És igen, én túl vagyok ezen a stádiumon, akartam is erről írni valamikor, mert talán ez ad nektek erőt a kitartáshoz. Tegnap vettem csak észre, mennyire nem gondolok már a történtekre, mennyire nem ez teszi ki a mindennapjaimat, valahogy az egész problémától eltávolodtam már. És nyilván lesz még sok visszaesésem, és ahogy Bandibig olyan szépen írja, a fájdalom millió formában ott van bennünk, egy csomó rossz működés alakult ki az évtizedek során, és biztos van egy részük, amelyik már nem is tud változni. De én nagyon hiszem, hogy van remény.

Én mostanában egyre inkább azt látom, hogy van, ami beépült az ember személyiségébe. Jelenleg ott tartok, hogy próbálok ebből erényt kovácsolni. Mint amikor befogod a szelet, hogy neked dolgozzon. Ehhez persze el kell oda jutni, hogy tényleg ne az foglalkoztasson minden nap, hogy mi történt veled. Illetve ha mégis eszedbe jut, az csak olyan legyen, mint egy rossz álom, amit az ember leráz magáról reggel. Meg hát persze el kell tudni fogadni, hogy nem te vagy a hibás, és hogy a más bűne miatt ne akard többé magadat büntetni.
Jó, tudom, egyszerű ezt így leírni, de amikor az ember már eljut oda, hogy egyre többször van fent, mint lent, és a lentet is tudja kezelni többnyire, az már jó út. És én a magam részéről már nem is akarok meggyógyulni, mert nem vagyok beteg. Semmilyen értelemben. Igen, hatalmas trauma ért, ami miatt az vagyok, aki vagyok, de éppen azért vagyok normális, mert erre a traumára normálisan reagáltam. Erre ez az adekvát reagálás. Amúgy pedig ezt üzenem a világnak, és az abuzálómnak:

Különben pedig most már egyre izgatottabban várom, mi lesz, hogy fogok kiállni sok ember elé, hogy elmondjam az igazságot. De akárhogy lesz is, egyvalamit tudok: mi vagyunk a győztesek. Mindenféle értelemben.

Sokat gondolkodtam, hogy válaszoljak-e ide, és hogy mit. Lehet, hogy nincsen "megfelelő válaszom." Amikor a hernyó még hernyó, és nem pillangó, nem érti, hogy mit repkednek itt ezek a pillangók, és egyáltalán hogy mernek repülni, amikor én csak araszolni tudok...?

Azt hiszem, hogy azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy voltam már pillangó, és hernyó is.. Meg pete is.. Így azért értem, hogy itt Bandibig, Kiscsillag, Mara, Hajnalkám mit beszélnek. Tudom, mi az, hogy a mostban élni, és azt is, hogy milyen, mikor az ember hálás a Teremtőjének..

Jó, hogy írtatok ide, hogy tudjuk, hogy van remény, és hogy ne adjuk fel. Mert amikor az ember hernyóként, vagy békaperspektívából lát csak, lehet, hogy nem tudja igazán elképzelni, hogy ennek valaha vége lesz, mert mindenhol csak a rosszat látja. Talán emiatt van, hogy aki rosszabbul van, még dühös is esetleg, hogy merik magukat jól érezni egyesek, amikor nekünk, "ketteseknek" ez éppen nem sikerül.. vagy éppen csak kicsit bosszankodik.. Bennem is van ilyesmi is..

Örülök, hogy Ti, Bandibig, Kiscsillag, Mara, Hajnalkám jobban vagytok, és remélem, hogy mi is meglátjuk majd a saját alagútjainknak a végét.. Tehát kedves hernyótársaim, ne adjuk fel, mert lehet, hogy belőlünk is lesz pillangó. Sőt, ha kitartunk, és hiszünk, akkor majdnem egészen biztos... Addigis szerintem kapaszkodjunk abba is, hogy nekik már sikerült. Legalábbis, én ezt teszem, de ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.. Mindenképpen drukkolok mindenkinek, és kérlek Titeket, pillangókat, hogy drukkoljatok nekünk Ti is, ha van hitetek, akkor annak eszközeivel is.. Köszönöm előre is..

És találtam valamit az empátiáról, amit mindenkinek kötelezővé tennék:

Alicia 09 nagyon koszonom hogy hozza szoltal a temahoz tobb izben is.
Amikor eggyesekrol es kettesekrol beszeltel nekem valami nagyon mas asszociaciok jutottak eszembe amiket lehet hogy nem baj ha elkezdek rogziteni, hatha tanulok belole..Szoval azthiszem hogy az nyilvanvalo hogy megbomlott bennem az egyseg es ennek a hianya okoz felfordulast.Viszont ami szamomra sokkal erdekesebb az a kettosegnek a jelenlete...
Az,hogy a szegyen es a szexualitas miert kapcsolodik ossze azt azthiszem ertem...es a szegyen temakorben eleg szepen taglaljatok tobben... elkezdeni belatni hogy nem a mi hibank ami tortent meg akkor se, ha elveztuk!!!Rendben,akkor szeretnem kijelenteni hogy en elveztem mar amennyire egy 10 eves kisfiu elvezheti az ilyesmit,Huhh ezt azert igy nehez leirva latni.De ez is az igazsaghoz tartozik...Meg az is hogy a nalam idosebb fiunak nem lett volna szabad visszaelnie velem.Bumm.Szoval van bennem rengeteg ellenalas azzal ami akkor tortent es azzal aki ma vagyok,Viszont nem tagadhatom meg onmagamat hiszen az a szeretetnek pont az ellenkezoje,ezert most elhatarozom hogy gondjait viselem annak a kis szoke 10 eves lurkonak akinek egy kis foltot ejtettek a lelken.

Igen, Bandibig, az élvezet.. Anyám a fejemhez is vágta, -a történetemben is benne van-, hogy miért, még élvezted is, akkor mi a baj? És utána én lettem a család kurvája, mert nekik az is kurva, aki nyíltan ki meri mondani, hogy élvezi a szexet, és érdeklődik a férfinem iránt, és ezt már akár gyermekként kinyilvánítja. Hogyne szégyellném én is? A mai napig eláztat mindenütt a családom, hogy velem mindig a baj van, mert nem bírok magammal, és emiatt mindenhol kihasználnak... (férfiak..) Bár most ilyen irányból nem tudnak rólam semmit, de azt megszokták, hogy baj van velem, és éppen megint anyagi függőségbe kerülök tőlük, ez is a bajom.. De igyekszem mindent megtenni, hogy ezt kikerüljem, felszámoljam inkább.. Tudom, hogy lehet, de bonyolult...

Az elejére visszatérve: Azt a szervet arra teremtették, hogy élvezze... Ennyit a bűntudatról..

Te meg szeresd csak a belső gyereked, én is a pszichológusommal ezen kezdek dolgozni, egyre intenzívebben...

Kiscsillag koszonom! Nem fogom feladni. Megtalalom onmagam nem hagyom hogy barki befolyasoljon van sajat erom es akaratom. Neha elgyengulok igaz de kimaszok. Vadfruttik szuper jo tudni hogy vagytok akik terapia utan vagytok es jol....tehat van elet utana is. Egyenlore meg nem tudom mikor leszek ott de ott leszek.

Alicia, pont azért írtam én is, hogy biztassak mindenkit, hogy van remény.

A videó nagyon jó.